2014. február 19., szerda

Honey elhanyagolt

A kis plüssmacim úgy néz ki, mint egy kóbor kutya. A szőrméje kicsit elhanyagolt. A betegségem miatt alig tudtam felkelni hozzá. Ráférne egy fürdés. Ma mikor fürödtem, majdnem beugrott mellém. Ő is szívesen fürödne már. Az udvaron minden pocsolya, minden vízfelület vonzó a számára. Belemászik, belepancsol, iszik belőle.

A napi 3x-i étkezés kevésnek bizonyult, mert egyik nap kihányta a vacsit. Túl sok volt. Így visszavettem 4-re az etetést, kisebb adagokkal. A napi tanulás-játék megvolt azért minden nap.

De a lakásban Honey viháncolásához nem volt erőm. A cuccomat lerángatja az ágyról, a fürdőszobából a holmit behordja a szobába, ellopja a zsepiket, én meg folyton futhatok utána. Így inkább kint hagytam az udvaron. Csak míg fent voltam, akkor jött be.

Az udvaron szép kis helyet készítettem számára a teraszon, házikóval, játékokkal és 2 fotellal. Szeret is bennük feküdni, a kutyaházba ritkán megy be. Persze mert az eső egy cseppet sem zavarja, akkor szaladgál kint boldogan. A terasz ugyan fedett, de a kutyaház csak szárazabb, szélvédettebb. Mivel ismét nyest jár a kocsink körül, Honey éjjelre nem csak a hátsón, hanem az egész első kertet is bejárhatja. Remélem él is a lehetőséggel.

A tanultakat egyre jobban tudjuk alkalmazni is. Egy dolog hogy játszáskor, jutalomfalatért odajön, leül, vár, keres, lábhoz jön, és más ha éles helyzetben, jutalom nélkül is megcsinálja egy kölyök kutya. Ma mikor öltöztem, és Honey úgy döntött, hogy "segít" felhúzni a zoknim az éles kis fogaival, rászóltam hogy "ül". Leült. Mondtam hogy "marad", és ott maradt. Büszke vagyok rá.

Ma sétáltunk kicsit pórázon. Megnéztük a szomszéd kutyákat is. Hát nem megy olyan jól a séta, mint először a kutyaiskolában, de jobban megy mint múltkor. Nehéz megtanulnia, hogy ne fusson boldogan minden szag, minden levél és autó után és ne vontasson engem magával. Többnyire ő sétáltat engem, nem fordítva. De azért fejlődik, okosodik.

Egy jó hete itt volt Benike. Honey boldogan szaladt hozzá. Benike meg rémülten szaladt fel az emeletre. Honey megörült. Itt a Beni és még fogócskázni is akar? Hurrá! Sáros lábbal szaladt Beni után az emeletre. Beni felugrott az ágyra és sírt. Honey is felugrott a sáros praclijaival a szép tiszta ágyamra, és döbbenten nézte Benit. Erre értem fel. Szegény kutya azon a hét végén ki lett zárva a lakásból. Beni nagyon fél tőle. Pedig szegény jószág nem bántotta soha. 

2014. február 14., péntek

Csodás ez a kis állat. Tele van szeretettel. Nagyon szépen tanul. Egyre ügyesebben vár mikor játék közben kérem. A lábhoz parancsot is egyre ügyesebben teljesíti.

Ma ismét állatorvosnál voltunk. Megkapta a 2. adag kártevőirtó cseppet a bőrére. Most már az állatorvos ajtaja előtt néhány lépésre döntött úgy, hogy beljebb nem kíván menni. Aztán mégis szépen bejött. Az állatorvos megdicsérte, hogy szépen gyógyul és szépen nő. Jókora kis plüssmaci lett.

Autóval utazáshoz a hátsó ülés mögötti csomagtérben alakítottam ki helyet neki. Levettem a tetejét, és beletettem a saját plédjét. Jutalomfalatot adtam Honeynak, ahogy betettem a kocsiba. Mégis végig sírta az utat. Nem értem ezt a tiltakozást az autózás ellen. Pedig hétfőn eljöhetne velem Veszprémbe, meglátogathatná Dédit meg az óriás snaucert. De most legalább nem mászkált az ülések között, mint mikor az ülésre tettem.

Holnap kutyasuli. Nem egy nagy dobás, csak nézegetjük a nagyobb kutyusokat míg tanulnak. De nem zavarhatjuk őket persze. Kevéske idejük van játszani. Honey meg egyedül van kicsi, akinek a szocializációt kell gyakorolni. Vagyis játszani, ismerkedni. Csak épp nem ér rá a többi kutyus.  

2014. február 13., csütörtök

Gyógyulgatunk

Szedjük az antibiotikumot. Már csak 2 napi adag van. Honeynek elég szépen nő a szőr a nyakán. Hat a gyógyszer, vagy az idő begyógyítja a bőrét. Azért még látszik a kopasz folt. Holnap megyünk az állatorvoshoz ellenőrzésre.

Reggel mikor kinéztem, a rózsabokor alatt hatalmas gödröt láttam. Honey Kínába készül, át akarja fúrni a földet. Mondjuk egy kút jó lenne.

Ma a lábhoz parancsot gyakoroltuk. Tökéletesen ment. Aztán bent a lakásban András simogatta Honeyt. Szóltam neki hogy "lábhoz". Rám se hederített. Azért rápislantott a kezemre, hogy van-e benne jutalom falat. :D Igazából csak azzal gyakorlunk. Ha nagyobb lesz és ha meggyógyulok, gyakorolunk többféle helyzetben, és jutalom falat nélkül is. A marad parancsot egyre ügyesebben teljesíti. A labda szóra nem reagál. Mikor elfogy a jutalom falat, amivel a keres, ül, marad, lábhoz parancsokat gyakoroljuk, elővesszük a labdát, és azzal játszunk. De hiába mondom neki hogy labda, még mutatom is neki, nem hozza oda nekem. A labdajátékunk 2 kisméretű labda között egy vaskos kötél. Eldobom, Honey elkapja, és odajön vele hozzám. Nem  adja oda, hanem nekem kell megküzdenem érte. Aranyos ahogy tartja a fogával. Lassan nem bírom elvenni tőle, mert elhúzom az egész kutyát, még fel is emelhetem labdástul. Ilyenkor engedi hogy elvegyem, mert így érdekes a számára. Aztán mikor ráun, nem hozza többet a labdát. Akkor megyünk vacsizni.

Ma olajoshalat kapott kenyérrel, tejjel leöntve. Megszagolta, ott hagyta. Nem vonzza a hal. A markomba vettem ki a halból, tartottam a szája elé. Úgy megette. Mondtam neki, hogy finom. :D Jót tesz a szőrének a hal.

Egyik nap esett az eső. Honeyt nem zavarta, boldogan szaladgált, ásott, ázott. Amikor bejött úgy festett, mint egy használt felmosórongy. Két törölköző kellett, mire megszárítottam. Aranyosan hagyja magát, felemelhetem a hátsó lábát, hátára fordíthatom, nem bánja. Csak az egyik törölközőt cibálja közben mindig. Így segít. :D

A bundája már kicsit szürke, de ellenállok a fürdetési kényszernek. Azért ha meggyógyultam, megfürdetem tiszta vízzel, hogy szép legyen. Naponta fésülködünk. Kicsit ellenkezik, meg akarja enni a kefét. Mindegy hogy a puha vagy hegyes kefét használom, mindegyiket elvenné. Azért sikerül naponta rendesen átkefélni, így nincs kosz a bundájában. Olyan mint egy óriás plüssmaci.

A számítógép mögött kukucskáltam rá. Kilestem, vigyorogtam, elbújtam. Felugrott, iderohant és el akarta kapni a lábam. Aztán lefeküdt és elaludt mellettem. Aranyos kis jószág. Napról napra komolyabb és ügyesebb. Már csak ritkán ügyetlenkedi el a harapást. Amikor meg akar fogni a szájával vagy egy játékot akar elvenni tőlem, régebben sokszor ráharapott kicsit a kezemre. Ma már ez nagyon ritkán fordul elő. A bepisilés is egyre ritkább. Kint még mindig meg-meg pisiltetem, hogy ne felejtse el amit tanult. Büszke vagyok a kis macikára. :D

Egyik este nem bírt magával. Próbálgatja a határokat. Leszedte a ruhámat az ágyról, felcibálta a szőnyeget a fürdőben, behozta a szobába a törölközőket, meg a párnát a fürdőből, én meg hiába szóltam, kiabáltam. Egy idős kuvaszos bácsi mondta, hogy a kutyával meg lehet beszélni a dolgokat. Én is leültem az ágyra Honey-al szemben és mondtam: ha nem hagyod abba, kiteszlek a teraszra. Hát nem hinném hogy értette, de csoda történt, mert abbahagyta a rosszalkodást. Ugyan ez a bácsi mondta anno hogy az első éjjel együtt kell aludni a kiskutyával, mikor hazahozzuk. Nálunk is így történt. Nem is volt műsorozás éjszakánként. Első este Honey elaludt a helyén, majd az éjjel közepén felébredt, és sírni kezdett. Ekkor magam mellé vettem, és rátettem a kezem. Nem sírt tovább, és a következő éjszakát már szépen végigaludta a saját helyén.
   

2014. február 10., hétfő

Mért sír a kiskutya?

Mikor felmostam a konyhában Honey az erkélyről nézte és hangosan bömbölt. A felmosófát kergetni irtó jó szórakozás, és ő most ettől meg lett fosztva. Máskor teljes gőzzel ugatta, kergette, tépkedte a felmosófát. Aztán elkezdtem feltörölni szárazra a járólapot. Honey folytatta a bömbölést. Imádja kirángatni a kezemből, ellenkező irányba tépni-húzni a törölközőt. Így vele eléggé hosszadalmas a felmosás, így most kizártam.

Pár napig nem írtam, mert beteg voltam. Azért Honeyra mindig szántam egy kis időt, hogy ne érezze magát elhanyagolva.

Halas rizst főztem neki. Sertéshús megfőzve, levében egy kis rizs, meg egy kis zöldség, és mikor kész, egy olajoshal konzerv. Eléggé büdi lett. Honeynek nem nagyon jött be. Igaz mostanság semmi nem jön  be neki igazán. Túl van etetve. Már a sertésbőrkét sem ette meg, pedig előző kutyánknak, Briginek az volt a kedvenc kajája. Ha meg akartam örvendeztetni, mindig főztem neki egy jó adag kocsonyát. Így mától a napi négyszeri etetést háromszorira csökkentettem. Reggel 8, délután 2 és este 8-kor kap enni. Így sem ette meg ma a vacsiját. Kiteszem neki az erkélyre, hátha éjjel megeszi.

Tegnap kapott egy almahéjat. Brigi nagyon szerette. Honey meglepetten nézte hogy ez meg mi a manó, megfogta a szájával, aztán játszott vele egyet. Nem találta ehetőnek. :D








Tegnap a labda szót tanultuk, ma nem tudta. Újra tanultuk, remélem holnap már menni fog. A "marad" parancsot nagyon szépen csinálja, pedig a jutalomfalat megkeresésére kell várnia. :D Ügyes kutyus. Kuvasz nem apportírozós fajta, így a labda visszahozása még több gyakorlást igényel. Amikor visszahozza a labdát, úgy kell elvenni tőle, pedig falatkát adok érte. Jobban szeret labda húzkodást játszani, mint elkapni és visszahozni. 

Honey szőre szépen nő, úgy látszik hamarosan meggyógyul. A bőre és a körme színe is megváltozott. A kuvasz bőre acélszürke, Honey is már szinte teljesen olyan. A körmei meg feketék. A bundáját naponta kifésülöm. Nem helyesli túlságosan, de elviseli. Így naponta kijön minden kis apró kosz a szőréből, és mindig szép a szőre. Most, hogy kicsit többet van kint, szépen nő nem csak a nyakán, hanem mindenhol a szőr. 

2014. február 6., csütörtök





Ma egy kendőt adtam a Maci kopasz nyakára. Meglepetten nézett, de elviselte. :D 

Elmentünk az állatorvoshoz, megnézetni a kopasz felületen az érzékeny dudorokat. Antibiotikumot kapott, és egy szurit viszketés ellen. Szegény kutya! Valószínű e miatt a betegség miatt döglöttek meg a testvérei a születésük után. Egy hét múlva megyünk a következő cseppekért, amiket atkát ellen kap. Már Honey is megismerte az állatorvosi rendelő bejáratát, és fel kellett vennem, mert nem akart bejönni. Az utca egyelőre még nem ellenséges terület neki, ahogy Briginek. Az előző kutyánk, Brigi már az utcába sem akart bejönni. Pedig ő szinte csak az évenkénti kötelező oltásra járt. Annó öreg kutya létére végig húzatta magát az egész utcán, mikor mentünk a dokihoz. Ő sem volt egy aprócska eb, kellett hozzá erő. De egy év múlva Honeyt nem biztos hogy elbírom. Ezért is van nagy szükségünk a tanulásra.

Ma az eddigi feladatok mellett ismételtük a marad parancsot, és már nagyon ügyes. Felfogta a lényegét, és nagy önuralmat tanusított, azzal hogy várt. Okos kutyus. A hozd ide parancsot is próbáltam, ezt még nem érti.

Az autózást meg kell vele kedveltetnem. Ma elvittem autóval a kutyaiskola területére játszani. Csak úgy szállt be a kocsiba, hogy eltereltem a figyelmét, elkaptam és betettem. Nem volt kedve beszállni, hosszan futott előlem. :D Mikor elindultunk kicsit nyafizott, de a kutyasuliban boldogan szaladgált, és szimatolt. Azonnal megismerte a helyet, mert rám nézett, figyelt, és várta a jutalomfalatot. Pedig 4. hete lesz szombaton, hogy 1x ott jártunk. Itthon is kap jutalomfalatot minden nap játékkor, de az ottani jutalomfalatra és játékra is emlékezett és várta az ismétlést. Aranyos volt. Szombaton megyünk ismét, ha nem lesz jeges-havas az út. 

Ki kell találni valami jó módszert az autózás megszeretésére, mert szívesen vinném magammal ide-oda. 

2014. február 5., szerda

Hét végén pár napig nem írtam, mert vendégeink voltak. Honey érdeklődve megnézte őket, aztán a továbbiakban nem érdeklődött irántuk.

A kutyaiskolát elblicceltük a rossz idő miatt. Jégpálya lett az egész falu. Alig lehet kimenni az udvarunkból.

Kicsi óriás macim ma a fenti előszobában pisilt a szőnyegre. Pedig a konyhában voltam, szólhatott volna.

Ma is eléggé harapós kedvében volt a kis csirkefogó. Eléggé durván játszott. Kicsit játszottam vele, simogattam, aztán kitettem a szűrét. Nem örült. :D A teraszajtónak ugrott az oldalával. Látszott hogy próbálja benyomni az ajtót. Úgy látszik bejött már így, mert profinak tűnt. Többször is próbálkozott. Aztán mikor meglátott nyüszögött. Ha nem tud viselkedni, kint marad.

Egyébként a szőrének jót tesz a hideg. Attól tartok van valami élősködő a bőre alatt, mert kis dudorok vannak rajta, és érzékeny. Lehet hogy az bántja, attól ilyen. Vissza kellene menni az állatorvoshoz.
De naponta átnézem a bundáját, meg a bőrét. Semmi nincs a szőrében, és a kis apró dudorokon kívül a bőrén sem látszik semmi. A szőrhiány változatlan. Talán most hogy többet van kint, egy kicsit jobban nő a szőr.

Olvastam hogy a zöldség gyümölcs, meg a teafa olaj jót tesz a bőrének. Zöldség-gyümölcsöt kap, holnap meg veszek teafa olajat is. Remélem beválik.

Ma a maradj szót gyakoroltuk. Még nagyon fiatal ilyen nagy önuralmat igénylő feladatokhoz, de azért egész ügyes volt. Először a gyere, majd egy helyre mutatva az ide parancsot kell végrehajtania, aztán jön az ül, eldobom a jutalomfalatot, és maradj szóval nem engedem menni. Majd mondom hogy keresd, és elengedem. :D Szépen csinálta. Felfogta a lényeget. Kb. 5x megcsináltuk, majd elfáradt. Akkor már csak a keres szóval eldobtam a falatkákat, had szedegesse. A polc alá esett falatokat szépen kipiszkálta a praclijával.

Ma egész jó étvággyal evett. Szépen megette a répás-joghurtos sertésragut kukoricapehellyel, a húslevest, és desszertnek kapott egy hatalmas pulykacomb csontot. Nagyon birkózott vele. Tudja hogy csak lent eheti, egy darabig szépen lent is maradt vele. Amikor feljöttem, egyedül érezte magát, és utánam jött a hatalmas csontjával. Elvettem, és kitettem a teraszra a csontot kutyástul. :D Muszáj szigorúnak lenni, mert amit most megengedek, azt utána mindig meg kell engedni.

András rászoktatta, hogy az ételéből eteti. Most már minket is piszkál evés közben, hogy adjunk belőle. Rossz szokás. Az ember szívesen adna, de annak az a vége, hogy mindig kéreget, ha valaki eszik.

Ma a konyhaszekrényre fel tudta tenni a pracliját, és körülnézett hogy mit dolgozok a szekrényen. Jókora macika lett. Holnap lesz 3 hónapos.

 András és Honey játszanak. Itt látszik a kis maci kopasz nyaka.


Ezen a 2 képen látszik, mekkorát nőtt Honey 1-2 hét alatt.


2014. február 4., kedd

Macika ma nem evett, míg meg nem simogattam. Vicces volt. Nagyon nagy már. Egy kis óriás bébi. Meglepően gyorsan nő.
András szerint mikor elmentem hosszan sírt a kerítésnél, majd magába zuhanva bebújt az ágy alá.  Nem játszott Andrással. Etetésnél András adott neki, majd mikor közel ment, megmorogta. Erről le kell szoktatni gyorsan.

Nem tudtam megállni, hogy ne játsszak vele törölköző húzós játékot. Most megint kicsit vérmesebb lett. Látszik hogy nem tesz jót, de annyira szereti.

Ma megint fürödtünk. Csak egy ujjnyi vízbe állítottam bele a kádban, és szivaccsal lemostam róla a koszt. A jeget hamuval szórtam fel az udvaron, és Honey rendesen megmártózott benne. Kicsit szürkébe ment át a színe.  Mindig érdeklődik, mikor engedem a vizet a kádba, még a kád szélére is feláll, a markomból iszik is belőle. De mikor fel akartam emelni, a kanapéig iszkolt. :D Rájött, hogy most ő fürdik. Vicces volt. Meg kell tanítani, hogy ne próbáljon kimászni a kádból, mert lassan erősebb lesz nálam.

Ma először fordult elő, hogy mikor ettem, idejött kérni. András szoktatta rá, hogy evés közben neki is adott. Rossz szokás, mert kéregetésre ösztönzi a kutyát. Utána Lacinál is próbálkozott ételt kérni.
 Pedig nem volt éhes, mert a tányérjában most is ott van a számára főzött finom sertésragu. Olvastam hogy kell a vitamin, zöldség, gyümölcs a kutyának. Így most répát tettem az ételébe, kukorica pelyhet és joghurtot.