Pénteken elmentünk Morzsival az állatorvoshoz. Olyan örömmel szaladgált az udvaron, ezért elmentünk gyalog, had sétáljon. Kb. 1 kilométerre van az állatorvos. Egy darabig szívesen ment Morzsi, aztán leesett neki merre tartunk, és már csak visszafelé akart menni. Az 1 kilométer nem sok gyalog, kivéve ha egy 13 kilós kutyát is cipelni kell. Azért rendben odaértünk.
Még kicsit gyulladt a seb, de gyógyul. Az orvos szerint is nagyon jó a Kék Lukács krém, amivel a sebet kentem, de szerinte kivonták a forgalomból. Itthon rögtön rákerestem a neten, tényleg. Nagyon sajnálom, kár érte.
Hazafelé már Morzsi a saját lábán tette meg az utat. Boldogan szaladt, hogy túl van a kezelésen. Remélem nem kell többet ez ügyben elmenni az állatorvoshoz. Morzsi egy hatalmas boldog mosollyal ünnepelte hogy hazaértünk. Nagyon cuki volt. Esténként mikor lefekvés előtt megsimogatom, akkor szokott kicsit mosolyogni, de ilyen nagy vigyort még nem láttam tőle.
Szombaton mindenki megkapta a bolha és kullancsirtó cseppeket. Mindenki szépen tűrte, még a nagy nyuszi, Lord is. Honey viszont nem bízik bennem. Ahogy hozzáért a bőréhez a csepp, a szájával átfogta a csuklóm. Nem fájt neki így életben hagyott. Nem értem mért fél tőlem ez a lüke mackó.
