Kiültem a teraszra este 8-kor. Azon gondolkodtam, hogy mit főzzek, most hogy már hűvösebb van. Honey leült velem szemben és mélyen a szemembe nézett. Elfordultam. Tudtam hogy már vacsorázott, így biztos hogy sétálni akar. Ahogy elfordultam Honey is odébb jött. Úgy helyezkedett, hogy megint a szemebe nézhessen. Ahogy bámult rám nagy szemekkel, hallottam magamban ahogy Honey kérlel- menjünk már sétálni! Jó, gyere-mondtam neki. Jött és ahogy meglátta hogy kihúzom a pórázos fiókot, hatalmasakat ugrott. Szerencsére nem rám.
Ahogy elindultunk vidáman vágtatott mint egy kiscsikó. Lord nyüszítve búcsúztatott minket. Ő is szeretett volna sétálni.
Már hazafelé jöttünk mikor összefutottunk Lacival, aki kihozta Lordot. Megsajnálta. De Lord csak velem sétál, így Lacinak nem volt könnyű dolga. Lord folyton beelőzte és a lábához dugta a fejét. Azért csak kijutottak a falu szélére ha lassan is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése