Elkövettem azt a butaságot, hogy a terasz ajtóra egy kutyabejáratot tetettem. Azt akartam, hogy a szobacicáim, Asi és Morzsi többet legyenek kint. Ha látják hogy bármikor bejöhetnek és kimehetnek, talán többször kimennek.
Azt hittem könnyű lesz megtanulniuk a használatát, de nem volt az. A kis vendég kutya, Tündi, azonnal használatba vette. De a többieknek elég sokat kellett tanítgatni jutalomfalatokkal. Most már csak Morzsi az, aki nem hajlandó használni, a többiek megszerették.
Persze Morzsinak kiváló ajtónyitási technikája van. Leül előtte és addig ugat, míg valaki be nem engedi. Működik, minek változtatna?
A kutyák leginkább bejönnek rajta, és nem kimennek. Jelenleg 20 sáros tappancs rohangál körben a lakásban. Időnként kiszaladnak megugatni valakit, aztán berohannak mindannyian-kivéve Morzsit. Így naponta ki kell takarítanom az egész lakást.
Honey mindig kint aludt, de most bejön esténként a szabad bejáraton. Ezzel nincs is semmi baj, de Honey éjjel nyitogatja a szobaajtókat. Aztán nem csukja be maga után. Így most mindannyian kulcsra zárt szobában alszunk. Egészen addig, míg nem sikerül egy Honey által kinyithatatlan kilincset vennünk az ajtókra.
Ha lezárom a kutyaajtót ott várják míg bejöhetnek. /Honey egyszer már a bezárt kutyaajtón is bejött./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése