Egy közeli tanyán keresztülfolyik a Séd. Honey belemegy és jókat fut a patakban fel-le. Vágtat mint a szél. Nagyon élvezi. Ilyenkor hazafelé is szemmel láthatóan boldog. Néha nagy örüléseket rendez. Vigyáznom kell hogy ne vizezzen össze, és ne harapja el a pórázát örömében.
Mikor kiterítem a jógaszőnyeget, a kutyáim azt gondolják hogy az ő kényelmük érdekében teszem. Gyorsan el is foglalják. Így jógáznom a kutyák felett, mellett kell. Élvezik a testi közelséget. Csak egy ici-picit zavarnak.
Volt egy vendégünk, aki naponta eljár a ház előtt. Ilyenkor a kutyáim bőszen ugatják. András szobájában viszont Lord odatolta a nagy puha buksiját neki simogatásért. Kérdezte a srác: hogy-hogy most nem akarsz megenni?
A kerítésen kívüli ember az ellenség, a bent lévő a barát. Persze azért nem ilyen egyszerű a dolog. Asival és Lorddal nincs gond, de Honey bizalmát nem könnyű elnyerni. Őt még sokadik látogatáskor sem szabad megsimogatni, kivéve ha megengedi. Bántani egyébként nem bántja a beengedett embereket, viszont ijesztően közelről akarja leellenőrizni őket. Én ugyan nem tartok tőle hogy bántja valamelyiket, de a vendégek nagyon is.
András utánunk jött Asival
Az új híd
Az új út. Ezen már könnyen eljutunk olyan területekre, ahol akár póráz nélkül is lehet kutyát sétáltatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése