2015. június 3., szerda

A kutya érzelemnyilvánítása

Érdekesek a kutyák. Mindegyik más természetű, ahogy az emberek is.

Mikor Honey-nak megmutattam a pórázt, a nyakamba ugrott. Két lábra állt és a mellső praclijait a vállamra tette. Van súlya. Nála ritka ha kedveskedni akar nekem. Mikor lehámoztam magamról, körbeugrálta a lakást, mint egy kerge csikó. Mindenki félre húzódott, nehogy rálépjen vagy fellökje ez a kis tank.


Mostanság Báró is szeretget. Ő viszont csak úgy, minden ok nélkül. Szinén két lábra áll és a mellső mancsait rám teszi, majd megpróbál képen nyalni. Nagyon finoman, óvatosan csinálja, nem úgy mint Honey. Nagyon kedves kutya.


A csepp kis Virág az igazi hízelgő. Felugrál hogy összenyalogasson. Ha nem sikerül, hát a lábamat nyalogatja. Ha a fotelban, vagy az ágyban rám ugrik, nem úszom meg rengeteg puszi nélkül. Ha megjövök ő örül a legjobban, és neki kell az első simogatást megkapnia.


Drága Vaszilom egy kis csendes, nagyon bújós kutya. Úgy érezte jól magát, ha bepréselhette magát mellém a fotelba. Akkor elfeküdt, megnyugodott.


Ha hazaérek Asi türelmesen vár, míg rá kerül a sor az üdvözlésben. De azért mindig igyekszik egy kicsit közelebb furakodni. Aztán nem is nagyon tágít mellőlem. Nincs szüksége sok szeretgetésre, de állandó közellétre igen. Ha itthon vagyok, velem kell lennie, különben folyamatosan nyüszít. Asi így boldog:


A legtöbb simogatást Lord igényli. Ő ha hazaérek mindenkit félretolva odaküzdi magát hozzám. A nagy testével blokkolja a többieket, hogy csak őt simogathassam. Esténként legalább fél órát kell simogatnom. Nem csak velem van így. Ha Lacit meglátja, őt is rögtön lerohanja simiért.


Na simogatna már valaki?


Akit Honey igazán szeret az András. Őt viszont nagyon. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése