2015. július 26., vasárnap

Elég három

Mostanában kicsit sokan voltunk. És a sok kutya nem volt problémamentes. A kis Virág kivégezte a papucsaimat. Egy ilyen papucsmániásnak mint én, ez nagy veszteség. Azért nem bántam meg hogy befogadtam. Nagyon cuki kutya volt és jó gazdijai lettek. Az új helyen szerencsére békén hagyja a papucsokat.

Báró baba, a szépséges egri kuvaszfiú nagyon félt az emberektől. Sikerült megszerettetni vele magunkat és jó gazdát találni neki. Megérdemelte, jó kutya. Igaz, jó sokba került nekünk Báró. Az orvosi ellátása, bolha és féreghajtása, és a bútorcsere. Bárónak ugyanis volt egy olyan szokása, hogy oldalba pisilte a bútorokat. A megtisztelt fotelok azóta a teraszon várják a lomtalanítást. Addig is jó kis fekvőhely a kutyáknak.

Közben itt járt Vaszil is két gazdi között. Vaszil egy kedves, ragaszkodó kis vizsla. Nagyon szeretem. Egyedül a baromfiallergiája okoz gondot, mert addig nem főzhetek a kutyáknak csirkéset, amíg itt van. A sertés és marha húsféle viszont sokkal drágább mint a csirke. Szerencsére Vaszil hamar új gazdira talált. Nem is csoda, nagyon kedves kis állatka.

Ilyen sok kutya rendesen próbára tette a türelmem. Maradt három. Azokkal is van bőven munka.

Még mindig gondot okoz a séta. Két kutyát el tudok vinni egyedül, de hármat már nem. Honey és Lord nagyon szépen sétál, de azért oda kell rájuk figyelni. Egy kézzel meg tudok egy kutyát fékezni, de kettőt már nem. Ezért valamelyik otthon marad, és az természetesen búsul. Nekem meg fáj hogy szomorú. Többnyire Asi az áldozat, mert őt András is sokat sétáltatja. Tegnap bevittem Asit Lacihoz, hogy mi megyünk sétálni, ő meg hozza Asit, ha akarja. Ha nem, akkor ő mondja meg neki hogy nem jöhet. Elvégre ő akarta megtartani, most meg egyedül láthatom el mind a hármat.

Honey féltékenysége nem csökkent. A reggeli simogatásnál a közelünkbe se jöhet senki, mert Honey dühöngeni kezd. Nem baj, ennyi törődés neki is jár. A nap többi részében azért aranyos és vidám. A játékait is sokszor hozza, hogy játszunk. Asi is.

A nagy meleg miatt mostanában tápot kaptak. Tejjel, vagy joghurttal leöntve, mert egyébként hozzá se nyúlnának. Mikor már egyáltalán nem ették így sem, főztem nekik. Nem győzték falni az ételt. Azt gondoltam a meleg miatt nem esznek, de nem. A tápot utálják. Prémium táp, mégis meg sem akarják kóstolni. Ki tudja miből gyártják, még fadarab is volt benne. Az egész olyan mint a fűrészpor. Még egy szelet vajas vagy májkrémes kenyér is sokkal különb étel a kutya számára és sokkal szívesebben eszik, mint a tápot.

Novemberben Honey 2 éves lesz. Meglátszik hogy lassan felnőtt lesz. Komolyabb, szófogadóbb. Öntudatos és erős. Nem olyan kutya akit akárki megsimogathat. Hiába kérik az utcán a gyerekek, nem lenne biztonságos. Honey mégiscsak kuvasz.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése