Szedjük az antibiotikumot. Már csak 2 napi adag van. Honeynek elég szépen nő a szőr a nyakán. Hat a gyógyszer, vagy az idő begyógyítja a bőrét. Azért még látszik a kopasz folt. Holnap megyünk az állatorvoshoz ellenőrzésre.
Reggel mikor kinéztem, a rózsabokor alatt hatalmas gödröt láttam. Honey Kínába készül, át akarja fúrni a földet. Mondjuk egy kút jó lenne.
Ma a lábhoz parancsot gyakoroltuk. Tökéletesen ment. Aztán bent a lakásban András simogatta Honeyt. Szóltam neki hogy "lábhoz". Rám se hederített. Azért rápislantott a kezemre, hogy van-e benne jutalom falat. :D Igazából csak azzal gyakorlunk. Ha nagyobb lesz és ha meggyógyulok, gyakorolunk többféle helyzetben, és jutalom falat nélkül is. A marad parancsot egyre ügyesebben teljesíti. A labda szóra nem reagál. Mikor elfogy a jutalom falat, amivel a keres, ül, marad, lábhoz parancsokat gyakoroljuk, elővesszük a labdát, és azzal játszunk. De hiába mondom neki hogy labda, még mutatom is neki, nem hozza oda nekem. A labdajátékunk 2 kisméretű labda között egy vaskos kötél. Eldobom, Honey elkapja, és odajön vele hozzám. Nem adja oda, hanem nekem kell megküzdenem érte. Aranyos ahogy tartja a fogával. Lassan nem bírom elvenni tőle, mert elhúzom az egész kutyát, még fel is emelhetem labdástul. Ilyenkor engedi hogy elvegyem, mert így érdekes a számára. Aztán mikor ráun, nem hozza többet a labdát. Akkor megyünk vacsizni.
Ma olajoshalat kapott kenyérrel, tejjel leöntve. Megszagolta, ott hagyta. Nem vonzza a hal. A markomba vettem ki a halból, tartottam a szája elé. Úgy megette. Mondtam neki, hogy finom. :D Jót tesz a szőrének a hal.
Egyik nap esett az eső. Honeyt nem zavarta, boldogan szaladgált, ásott, ázott. Amikor bejött úgy festett, mint egy használt felmosórongy. Két törölköző kellett, mire megszárítottam. Aranyosan hagyja magát, felemelhetem a hátsó lábát, hátára fordíthatom, nem bánja. Csak az egyik törölközőt cibálja közben mindig. Így segít. :D
A bundája már kicsit szürke, de ellenállok a fürdetési kényszernek. Azért ha meggyógyultam, megfürdetem tiszta vízzel, hogy szép legyen. Naponta fésülködünk. Kicsit ellenkezik, meg akarja enni a kefét. Mindegy hogy a puha vagy hegyes kefét használom, mindegyiket elvenné. Azért sikerül naponta rendesen átkefélni, így nincs kosz a bundájában. Olyan mint egy óriás plüssmaci.
A számítógép mögött kukucskáltam rá. Kilestem, vigyorogtam, elbújtam. Felugrott, iderohant és el akarta kapni a lábam. Aztán lefeküdt és elaludt mellettem. Aranyos kis jószág. Napról napra komolyabb és ügyesebb. Már csak ritkán ügyetlenkedi el a harapást. Amikor meg akar fogni a szájával vagy egy játékot akar elvenni tőlem, régebben sokszor ráharapott kicsit a kezemre. Ma már ez nagyon ritkán fordul elő. A bepisilés is egyre ritkább. Kint még mindig meg-meg pisiltetem, hogy ne felejtse el amit tanult. Büszke vagyok a kis macikára. :D
Egyik este nem bírt magával. Próbálgatja a határokat. Leszedte a ruhámat az ágyról, felcibálta a szőnyeget a fürdőben, behozta a szobába a törölközőket, meg a párnát a fürdőből, én meg hiába szóltam, kiabáltam. Egy idős kuvaszos bácsi mondta, hogy a kutyával meg lehet beszélni a dolgokat. Én is leültem az ágyra Honey-al szemben és mondtam: ha nem hagyod abba, kiteszlek a teraszra. Hát nem hinném hogy értette, de csoda történt, mert abbahagyta a rosszalkodást. Ugyan ez a bácsi mondta anno hogy az első éjjel együtt kell aludni a kiskutyával, mikor hazahozzuk. Nálunk is így történt. Nem is volt műsorozás éjszakánként. Első este Honey elaludt a helyén, majd az éjjel közepén felébredt, és sírni kezdett. Ekkor magam mellé vettem, és rátettem a kezem. Nem sírt tovább, és a következő éjszakát már szépen végigaludta a saját helyén.
Reggel mikor kinéztem, a rózsabokor alatt hatalmas gödröt láttam. Honey Kínába készül, át akarja fúrni a földet. Mondjuk egy kút jó lenne.
Ma a lábhoz parancsot gyakoroltuk. Tökéletesen ment. Aztán bent a lakásban András simogatta Honeyt. Szóltam neki hogy "lábhoz". Rám se hederített. Azért rápislantott a kezemre, hogy van-e benne jutalom falat. :D Igazából csak azzal gyakorlunk. Ha nagyobb lesz és ha meggyógyulok, gyakorolunk többféle helyzetben, és jutalom falat nélkül is. A marad parancsot egyre ügyesebben teljesíti. A labda szóra nem reagál. Mikor elfogy a jutalom falat, amivel a keres, ül, marad, lábhoz parancsokat gyakoroljuk, elővesszük a labdát, és azzal játszunk. De hiába mondom neki hogy labda, még mutatom is neki, nem hozza oda nekem. A labdajátékunk 2 kisméretű labda között egy vaskos kötél. Eldobom, Honey elkapja, és odajön vele hozzám. Nem adja oda, hanem nekem kell megküzdenem érte. Aranyos ahogy tartja a fogával. Lassan nem bírom elvenni tőle, mert elhúzom az egész kutyát, még fel is emelhetem labdástul. Ilyenkor engedi hogy elvegyem, mert így érdekes a számára. Aztán mikor ráun, nem hozza többet a labdát. Akkor megyünk vacsizni.
Ma olajoshalat kapott kenyérrel, tejjel leöntve. Megszagolta, ott hagyta. Nem vonzza a hal. A markomba vettem ki a halból, tartottam a szája elé. Úgy megette. Mondtam neki, hogy finom. :D Jót tesz a szőrének a hal.
Egyik nap esett az eső. Honeyt nem zavarta, boldogan szaladgált, ásott, ázott. Amikor bejött úgy festett, mint egy használt felmosórongy. Két törölköző kellett, mire megszárítottam. Aranyosan hagyja magát, felemelhetem a hátsó lábát, hátára fordíthatom, nem bánja. Csak az egyik törölközőt cibálja közben mindig. Így segít. :D
A bundája már kicsit szürke, de ellenállok a fürdetési kényszernek. Azért ha meggyógyultam, megfürdetem tiszta vízzel, hogy szép legyen. Naponta fésülködünk. Kicsit ellenkezik, meg akarja enni a kefét. Mindegy hogy a puha vagy hegyes kefét használom, mindegyiket elvenné. Azért sikerül naponta rendesen átkefélni, így nincs kosz a bundájában. Olyan mint egy óriás plüssmaci.
A számítógép mögött kukucskáltam rá. Kilestem, vigyorogtam, elbújtam. Felugrott, iderohant és el akarta kapni a lábam. Aztán lefeküdt és elaludt mellettem. Aranyos kis jószág. Napról napra komolyabb és ügyesebb. Már csak ritkán ügyetlenkedi el a harapást. Amikor meg akar fogni a szájával vagy egy játékot akar elvenni tőlem, régebben sokszor ráharapott kicsit a kezemre. Ma már ez nagyon ritkán fordul elő. A bepisilés is egyre ritkább. Kint még mindig meg-meg pisiltetem, hogy ne felejtse el amit tanult. Büszke vagyok a kis macikára. :D
Egyik este nem bírt magával. Próbálgatja a határokat. Leszedte a ruhámat az ágyról, felcibálta a szőnyeget a fürdőben, behozta a szobába a törölközőket, meg a párnát a fürdőből, én meg hiába szóltam, kiabáltam. Egy idős kuvaszos bácsi mondta, hogy a kutyával meg lehet beszélni a dolgokat. Én is leültem az ágyra Honey-al szemben és mondtam: ha nem hagyod abba, kiteszlek a teraszra. Hát nem hinném hogy értette, de csoda történt, mert abbahagyta a rosszalkodást. Ugyan ez a bácsi mondta anno hogy az első éjjel együtt kell aludni a kiskutyával, mikor hazahozzuk. Nálunk is így történt. Nem is volt műsorozás éjszakánként. Első este Honey elaludt a helyén, majd az éjjel közepén felébredt, és sírni kezdett. Ekkor magam mellé vettem, és rátettem a kezem. Nem sírt tovább, és a következő éjszakát már szépen végigaludta a saját helyén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése