Ma egy kendőt adtam a Maci kopasz nyakára. Meglepetten nézett, de elviselte. :D 

Elmentünk az állatorvoshoz, megnézetni a kopasz felületen az érzékeny dudorokat. Antibiotikumot kapott, és egy szurit viszketés ellen. Szegény kutya! Valószínű e miatt a betegség miatt döglöttek meg a testvérei a születésük után. Egy hét múlva megyünk a következő cseppekért, amiket atkát ellen kap. Már Honey is megismerte az állatorvosi rendelő bejáratát, és fel kellett vennem, mert nem akart bejönni. Az utca egyelőre még nem ellenséges terület neki, ahogy Briginek. Az előző kutyánk, Brigi már az utcába sem akart bejönni. Pedig ő szinte csak az évenkénti kötelező oltásra járt. Annó öreg kutya létére végig húzatta magát az egész utcán, mikor mentünk a dokihoz. Ő sem volt egy aprócska eb, kellett hozzá erő. De egy év múlva Honeyt nem biztos hogy elbírom. Ezért is van nagy szükségünk a tanulásra.

Ma az eddigi feladatok mellett ismételtük a marad parancsot, és már nagyon ügyes. Felfogta a lényegét, és nagy önuralmat tanusított, azzal hogy várt. Okos kutyus. A hozd ide parancsot is próbáltam, ezt még nem érti.

Az autózást meg kell vele kedveltetnem. Ma elvittem autóval a kutyaiskola területére játszani. Csak úgy szállt be a kocsiba, hogy eltereltem a figyelmét, elkaptam és betettem. Nem volt kedve beszállni, hosszan futott előlem. :D Mikor elindultunk kicsit nyafizott, de a kutyasuliban boldogan szaladgált, és szimatolt. Azonnal megismerte a helyet, mert rám nézett, figyelt, és várta a jutalomfalatot. Pedig 4. hete lesz szombaton, hogy 1x ott jártunk. Itthon is kap jutalomfalatot minden nap játékkor, de az ottani jutalomfalatra és játékra is emlékezett és várta az ismétlést. Aranyos volt. Szombaton megyünk ismét, ha nem lesz jeges-havas az út. 

Ki kell találni valami jó módszert az autózás megszeretésére, mert szívesen vinném magammal ide-oda.