2014. április 29., kedd

Dühös vagyok Honeyra!

Ma reggel elmentünk Herendre. Honeyt szabadon engedtem a focipályán. Először szépen játszott, majd fogta magát és elment. Nehezen sikerült elkapni.

Utána elmentünk a patakhoz, és nem tanulva az előzőekből, Honeyt újra szabadon engedtem, hogy fürödhessen. Először szépen fürdött, majd ismét lelépett. Még a 8-as főúton is futkosott. Mire végre elkaptam, már nagyon mérges voltam. Betettem a kocsiba, hazamentünk. Mielőtt becsuktam a kaput, kiengedtem a kocsiból Honeyt. Kiment az udvarból és hívásra nem jött vissza. Eddig ilyent sosem csinált velem. Nagyon összeszidtam.

Később kimentem hátra a kertbe. Ott nyüszögött a kapunál, de nem engedtem ki. Irtó pimasz. Azt gondolja hogy már azt csinálhat amit akar. Kénytelen vagyok kicsit megnyirbálni a szarvait.

Délután bejött volna, de nem engedtem. A sok kényeztetésnek, amiben része van, az az ára, hogy szót fogad. Ha nem fog, én sem kényeztetem. Remélem ebből tanulni fog.

Most megyek ki az esti játékra meg etetésre. Természetesen nincs értelme éreztetni vele hogy haragszom, mert nem értené miért. De ezen túl sokkal határozottabban kell fellépni vele. Az biztos hogy most pár hétig nem megy sehova póráz nélkül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése