2014. március 6., csütörtök

4 hónaposak lettünk, komolyodunk.

Óriás macimnak már majdnem akkora a tappancsa, mint az én kezem. Ma a "köszönést" gyakoroltuk. Kérésre "kezet" nyújt, ha mondom neki hogy köszönj! Azért ezt még kell gyakorolni.

Könnyen és gyorsan megtanulta, hogy ha rosszalkodik a lakásban, kiteszem a szűrét. Most már szépen viselkedik itt bent. Nincs felugrálás sem, mert lassan fellöki azt, akire felugrik. A nagy kemény körmökről nem is beszélve. András tanította a felugrálást Honeynak, de most szépen megértette, hogy én nem örülök neki.

Öltözéskor mindig elkapja a ruhám, és ellenkező irányba szalad vele. Na így nem könnyű öltözni. Erről nehéz lebeszélni, annyira szereti. Ezért néha kénytelen vagyok kicsukni a szobaajtó elé. Ha nem vagyunk itthon és éjszakánként kint van az udvaron. Feltalálja magát. Előfordult már hogy pár órát bent volt, aztán mikor kikísértük a postást, nem akart bejönni.

Most az udvaron való rosszalkodást is próbálom visszaszorítani. Ami nem tetszik: gödör ásás, holmim kipakolása a tárolóból, kislámpák szétszedése és szétszórása. A fontos hogy megértse mit nem szabad. Az persze nem várható el hogy soha semmi rosszat ne csináljon. Olyan elfoglaltságot kell neki biztosítani, hogy ne unatkozzon. Kis műanyag flakonba teszek neki kutyatápot. Azzal el szokott szórakozni.

A következőket tanuljuk:
ül, nem, gyere. Ez az alap, ezzel nincs is gond.
marad: szétszórt jutalomfalatokat nem szedi össze, míg el nem engedem. Könnyen megy.
marad: ott marad ahol hagyom, míg nem hívom. Ez a nehezebb neki.
keres: szimatolva megkeresi a szétszórt falatokat. Nagyon könnyű.
lábhoz: ez nem túl könnyű neki, de többségében sikerül.
köszön: gyakoroljuk.
hozd ide: még nem érti
Labda: néhányszor már odahozta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése