2014. március 15., szombat

Újra suli

10-re mentünk kutyasuliba és szerencsénk volt, mert pont nem volt csak egy kutya. Gyorsan megbeszéltem a múltkori étkezési zűrt az oktatóval. Azt mondta mindent jól csináltunk, de ha eszik a kutya, ne menjünk közel figyelmeztetés nélkül.

Ismét kiderült, hogy a kutyasuliban az emberek tanulnak, nem a kutyák. Ma először, boldogan sorakoztunk be a többi kutyához a sorba. De sajnos mi voltunk a leggyengébb láncszem. Igazából én. A kutyát annyira vonzotta a többi állat, hogy csak húzott hol ide-hol oda. Időnként meg jól lemaradtunk. Honey az oktatóval szépen csinálta a társas gyaloglást. Csak nekem nem ment, mert figyelnem kellett a kutyára, mikor húzott vagy kitért rántani a pórázon, majd mikor figyelt dicsérni. Én ezt erőltetett menetben nem voltam képes megcsinálni. Ha igazítani kellett a kutyán megálltam.  Jövő héten ezt kell majd gyakorolni. Nem tudom menni fog-e?

Ma a kertben dolgozgattam. Honey ott loholt a közelemben. Mindent látni akart. Levettem a homokozó tetejét. Tele volt vízzel. Honey boldogan pancsolt benne. A sok homokozójáték minden darabjára igényt tartott. Egyenként hordta el, hogy biztonságba helyezze a maga számára.

Este András el akarta vinni sétálni Honeyt, aki pont a szobám padlóján szunyókált. Nem mzdult, hiába hívta András többször is. Erre András felkapta a hatalmas jószágot, aki közben erősen morgott az inzultus miatt. Elmentek gond nélkül. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése