Csütörtökön magammal vittem Veszprémbe. Egész jól viselkedett. Odafelé még kicsit nyüszített a kocsiban. Nem szeret autózni. De később megnyugodott és nagyon ügyes volt. Anyunál is szépen viselkedett. Megismerte a helyet és örült anyunak. Az utcán még próbálta felvetetni magát. Minden érdekelte. Szépen jött, de sokszor húzott.
Pár napig nem voltunk itthon, András vigyázott Honeyra. Szerencsére túlélte a kutya. András azt mondta nem nagyon sírt, rendesen evett és sokat játszottak is. Sétáltak, Honey szépen sétált Andrással.
A begyógyult, újra szépen kiszőrösödött. Még egy adag cseppet kap jövő hét végén. Az orvoshoz egy hónap múlva kell visszamenni ellenőrzésre.
A kutyaiskolába nem jutottunk el mostanában. Mindig volt valami, ami miatt nem értem rá. De itthon rendesen gyakorolunk. Tudjuk a gyere, marad, ül, lábhoz, keres parancsokat. A marad parancsot először láb mellett gyakoroltuk, míg eldobáltam a jutalomfalatokat várt, majd keresd szóra ment felszedni. A keresd parancsot titokban ledobott falattal is gyakoroltuk, szépen ment. A marad parancs nehezített változata mikor a kutya marad, én meg elmegyek távolabb. A feladat akkor sikeres, ha csak gyere parancsra jön hozzám, nem magától. Ez is többször sikerül, de néha követ. Így kisebb szakaszokkal gyakorolunk.
Ma először a labdát is idehozta. A feladatokat ismételgetjük, míg tart a zacskó jutalomfalat, aztán jöhet a labdadoblás, amíg meg nem unja. Sokszor nem akarja odaadni, szeret huzakodni a labdán.
Ma tanultuk hogy nem szabad felugrani az emberre. Túl nagy már ehhez. Egész ügyesen megértette. Délután is felugrott rám és nagyon kemény volt a körme. Így az esti gyakorláskor már minden felugráskor mondtam neki hogy nem. Elég hamar abba is hagyta a felugrálást. Persze ezt még sokat kell gyakorolni, hogy ne csak játékkor, hanem soha ne ugráljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése