2015. február 9., hétfő

Édes kis Stella

Éjjel mikor lefeküdtem, Lord odajött hogy megpróbáljon még egy kis simogatást kicsikarni. Egyet-kettőt simítottam rajta majd elzavartam. Erre elindult kifelé és a körmével kopogtatott az ajtón. Ez még mindig jobb mint mikor megvárja míg elalszom és utána akar kimenni. Kiengedtem, Honey követte. Kint töltötték az éjszakát. Reggel Lordot a jégen fekve találtam. Hűsítette a pociját. Nagyon jót tett a szőrének hogy mostanában többet alszik kint. Megszűnt a vedlés.

Reggel mikor elindultam dolgozni, csibész Asi kiosont mellettem az ajtón és ragaszkodott hozzá hogy elkísérjen dolgozni. Nagy nehezen vissza zavartam. Akkor meg Honey rohant ki és az utcán ugatva futott a postás felé. Szegényre jól ráijesztett. Visszaparancsoltam a disznót. Este gyakoroltuk a nyitott kapunál udvaron bent maradást. Sikerült rögzíteni a szabályt ismét, hogy csak a kapu vonaláig megyünk ki. Persze akkor már nem volt ott olyan vonzó célpont, mint a postás. Biztos vagyok benne hogy Honey nem bántotta volna a postást akkor sem ha nem vagyok ott. De azért jobb ha nem is ijesztgeti.

Stella a Stella Artois, vagyis Söröcske becenevet kapta nálunk. A színe is olyan mint a sör. Jó kutya. Elmúlt a kezdeti félénksége. A szobámban aludt és reggel hatalmas mosollyal köszöntött. Szépen jön utánunk, jön ha hívjuk és este nagyot játszott a hóban a többiekkel. De a hab a tortán hogy vacsorára egy jó nagy adag kutyatápot megevett, tejjel leöntve. Végre eszik! Ahova leteszem, ott marad. Szépen elnyújtózik és szunyókál. Olyan mint Asi, igazi szobacica.

Honey még mindig piszkálja Söröcskét. Hogy elejét vegyem a féltékenységnek, jóval többet játszom Honey-val. A labdát meg a plüssöket dobáltuk a szobában, majd elkezdtem tanítani neki az eldugós játékot. Egy csontmaradékot eldugtam a szeme láttára, ő meg elővette. Nem is volt olyan könnyű neki, mint gondoltam. Látta ő hogy a pulcsi alá tettem, dugta is be az orrát utána, de mégsem találta meg könnyen. A párna alatt is így volt. Ezt még jó sokat fogjuk gyakorolni. Az esti jutalomfalatos tanítás úgyis már csak 15 percre redukálódott, mert a sötétben nem tudunk kimenni.

Ma délután fél méter hó esett nálunk. A kutyák olyan boldogan ugráltak benne  mint a gyerekek. Én meglennék nélküle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése