Újra itthon

Kis csirkefogó Micus elindult vissza a hajmáskéri gazdihoz. Szegény ellenkező irányba ment, Herend mellett találtuk meg. Nagy megkönnyebbülés volt. Leírok inkább néhány vidámabb régi történetet.

Kis Vaszil egyszer elemelte Honey csontját. Gyorsan visszavettem, mielőtt Honey hatalmas hisztit csap. Honey felemelte a tányérjába dobott csontot, megállt Vaszil mellett és mintha csak véletlen lenne, Vaszil elé ejtette. Vaszil boldogan szaladt el vele, mielőtt Honey meggondolná magát. Igazán büszke voltam Honey-ra. Jószívű kutya.

Meleg nyár volt, folyt rajtunk a víz, mikor Vaszil úgy döntött hogy bármilyen meleg van, akkor is jobb neki összebújva velem, mint külön. Bepréselte magát mögém a fotelbe.

Első ideiglenesen kapott kutyánk Aladár volt. Nagyon édes kutya, de harapós. Váratlanul sose szabad hozzá nyúlni. Megharapott engem is, Lacit is. Már az új gazdinál volt Ali, mikor próbáltuk hívni, de nem értük el az új gazdit. Erre Laci mondja: Aladár biztos megette őket!

Én szerintem Honey szelíd kedves kutya. András imádja de szerinte vad. András szerint egómérő van benne, és ha valamelyik haverjának nagy az egója, Honey meg akarja enni. Állítólag a barátait többször is megpróbálta már megharapni. Szerintem ha tényleg meg akarta volna, meg is harapta volna.

András elnevezte Asit Nyüszi Kapitánynak. Nagyon tud nyafogni a kis drágám. Ha fel akarja hívni magára a figyelmet, csak nyüszizik egy kicsit és mindjárt szaladunk megsimogatni. Mondtam Asinak hogy harapja meg Andrást a Nyüszi Kapitány névért. Egy vérebet hogy lehet így hívni? :D Asi aki igazán tud élni. Eszik, alszik, simogattatja magát, néha egy kicsit játszik a többiekkel. Tud bánni velünk nagyon.