Azt hiszem a kutyáknál, ahogy az embereknél is, egyénfüggő hogy meddig tart a gyászidőszak. Kis Stella babánkon a mai napig látom a bánatot. De egyre inkább előjön az eredeti személyisége. Ugrabugrál, ha valaki megsimogatja nyújtja a pracliját, hogy "még simogass"! Élénk, kedves alaptermészetű kutyus, de igazán akkor ismerjük csak meg, ha már nem gyászolja a gazdi elvesztését. A játszásra buzdító kutyatárs nagy segítség tud lenni ebben az időszakban. Jót tesz neki hogy Honey játszik vele. Az étkezése is rendben van. A tejjel leöntött kutyatápnak nem tud ellenállni.
Amikor Süti hozzánk került, az ő állapota is rendkívül gyorsan javult, Micus tolakodó közeledésének hála.
Elindultunk sétálni. Lord és Asi előre futottak. Visszazavartam és itthon hagytam őket büntetésből. Csak Honeyt vittem aki fegyelmezetten állt mellettem. Még a végén jól nevelt kutya lesz a kis csibészből.
Alig mentünk pár métert, mikor Stella utolért minket. Stella igazi szabadulóművész. Most a saját szememmel láthattam ahogy átmászik a magas kerítésen, mint egy macska. Visszavittem Stellát, nemsokára megint utolért. Akkor kikötöttem egy pórázzal a lépcső mellé. Megint utánunk jött. Kihúzta a fejét a nyakörvből. Kénytelen voltam magammal vinni. Stellát itthon hagyni csak úgy lehet, ha bezárom a lakásba. Ezt nem nagyon bánná, mert igazi szobacica lett belőle.
10 perc séta után elkezdett Stella és Honey játszani. Összecsomózták a pórázukat. Gyorsan hazamentünk.
Honey feltette a pracliját a laptopomra és csinált egy selfit. Ő ugyan csak nyomokban látszik rajta, de Stella és Asi jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése