A sátán kutyája

A múltkor azt írtam hogy Vaszil harapott meg véletlenül. Estére aztán rájöttem hogy Honey volt. Szerencsére Vaszil egy rossz szót sem kapott. Pedig nem úgy álltam hogy Honey könnyen hozzám férjen, de a seb méretéből már gyanakodtam. Aztán mikor este Honey bejött és elkezdte nyalogatni a kezem, már tudtam hogy ő volt. Távol áll tőle minden érzelemnyilvánítás, úgyhogy ez a bocsánatkérés nála nagy szó.

Igaz hogy Honey-ba akartam épp belerúgni, hogy hagyja békén Vaszilt, mikor megharapott. Többet nem fogom bántani. Eddig is csak az ő erőszakoskodására reagáltam így. Ha ennek ellenére előfordul még egy harapás, annak komoly következményei lesznek. Laci szerint Honey azt hiszi, hogy érte kel fel a nap. Van benne valami.

Báró egy édes, hízelgős kutya lett. Tegnap két lábra állt és képen nyalt. Boldog, szelíd és ragaszkodó. Szerencsés lesz az az ember, aki majd örökbe fogadja. A többiekkel is remekül kijön. Kicsikkel, nagyokkal remekül eljátszik. A házőrző gén benne van, bőszen ugatja az utcát, ha van valami történés.

Vaszkó mackót bekentem a kék lukács kenőccsel, remélem így nem viszket annyira. Már elfogyott a gyógyszere, el kell vinnem orvoshoz. Sajnos minden nap halaszthatatlan programom van délután. Remélem pénteken eljutunk az orvoshoz. Vaszil teljes gőzzel zabál, hogy behozza a lemaradást az evésben. Néha még ki is hányja, természetesen a szobában. Még mindig bújós, kedves kutya.

A kis Virág egy tünemény. Nehéz lesz örökbe adni mert hozzám nőtt. Puszit küldtem neki, erre elkezdett felugrálni, hogy képen nyalhasson. Viszonozni akarta a puszit.

A folytonos eső matt a kutyák a szobámban lustálkodnak. Vagy randalíroznak. Játszanak, bunyóznak.