2014. október 7., kedd

Ma megint tanultam valamit

Kocsival mentem boltba, gondoltam elviszem Honeyt meg Sütit. Süti nem akart beszállni a kocsiba, Honey meg csak nézett rám gyanakodva, és nem jött. A többiek bezzeg hanyatt homlok rohantak előre, pedig nyitva volt a kapu. Lord kiment, megugatta a szomszéd kutyákat, frászt hozta az utcán dolgozó munkásokra, aztán visszafutott. Mici szintén kiment, és elszaladt. Asi szépen beszállt a kocsiba. Elindultunk. Útközben felszedtem a munkások körül sertepertélő Micikét. Hárman mentünk a boltba. Megvártak a kocsiban.

Este kiengedtem a bandát futni a telekre. Mindig megfogadom hogy Honeyt meg Asit nem engedem ki, mert nem jönnek vissza. Mégsem volt szívem bent tartani őket, olyan boldogan szaladnak. Mikor behívtam őket, Lord kivételével egyik sem jött. Mérges lettem, gondoltam nem fogok megint órákig könyörögni nekik. Fogtam egy botot és elindultam hogy elkapom először Honeyt és jól rácsapok a fenekére. Ahogy meglátták nálam a botot, egymás hegyén hátán rohantak be az udvarba. Na végre megértettük egymást.

A jutalomfalat osztásnál mindegyik nagyon ügyes volt, főleg Honey. Lelkes és mindent tud. Kellene már valami újat tanítani neki.

Süti megint az ágyamban szunyókált mire feljöttem a szobámba. Összemászkálta az ágyam az apró praclijaival. Levettem. Asi már megtanulta hogy nálam sem az ágy, sem a fotel nem kutyafekhely. Okos kutya. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése