2014. október 9., csütörtök

Micike jól rám ijesztett

Tegnap este kimentünk a telekre futni. Behíváskor újra vittem a botot, mert hiába szóltam. Honey és Asi már nehezebben jött vissza, mert rájöttek hogy a bot csak kellék, megúszhatják a dolgot. Honey a főkolompos, ha ő jön, jön Asi is. Mikor végre bejöttek, Lord megfogta Asi hátát. Asi nyüszítve fogadta a büntetést. Nem szóltam Lordra. Megérdemelte a csibész. Kár hogy én nem tudok ilyen ügyesen büntetni.

Micike viszont nem volt sehol. Eltűnt a nagy fűben. Körbejártam a falut párszor Micike nevét kiabálva. Nagyon aggódtam érte. Nehogy ő is úgy járjon mint Zizike, akit elütött az autó.

Laci fél 11-kor ért haza a munkából. Beengedte a lakásba Micikét, aki addigra már az első kertben volt. Hazajött egyedül a kis csavargó. Boldogan futott hozzám, szerintem ő is megijedt, hogy nem talál haza. Nagyon megkönnyebbültem.

Másnap reggel mikor bejöttek a nagy kutyák a lakásba, csak Honey lepődött meg, hogy ott van Mici. A többieknek természetes volt hogy ott van. Honey úgy gondolta hogy Mici büntetést érdemel a szökésért, és néhányszor megfogta a hátát. Rászóltam, pedig igaza volt. De Mici olyan pici és édes, hogy még rászólni sincs szívem.

Ma Sütike kakilt a kisszobában, ahol már Micike hagyott egy kis szagnyomot. 13 óráig kint volt, de úgy tűnik nem sikerült elintéznie a dolgot. Alaposan feltakarítottam, ahogy Mici után is, de a szagnyommal még kell valamit kezdeni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése