2014. november 25., kedd

Túl vagyunk a kennelköhögésen, ivartalanításon

Tegnap sokára értem haza Veszprémből. Lordot és Honeyt gyorsan bepaszíroztuk a kocsiba és rohanvást érkeztünk az orvoshoz Andrással. Úgy siettünk hogy Lordnak megijedni sem volt ideje az autózástól.

Először Honeyt megmérték. 34 kg. Ez furcsa, mert régebben már 37-38 kg-t is mértünk. Utána Honeyt elaltatták, majd Lord megkapta az utolsó szuriját a köhögésre.
Azt a hisztit! Lord nyüszítve sírt egész addig, míg Andrással el nem hagyták a rendelőt. És persze megint összepisilte magát. Mint egy kisbaba úgy hisztizett az 50 kilós, 11 éves kuvasz fiú. Sajnáltam őt, de nagyon vicces volt.

Honey jól viselte a műtétet. András az ölében vitte ki az orvostól a kocsiig és az ölében vitte fel a saját szobájába, majd az ágyára fektette. Nagyon sajnálta a kutyát, nem akarta az ivartalanítást.

Reggel már kiment Honey, de nem evett amíg eljöttem. Remélem gyorsan túl lesz rajta. András otthon van, figyel rá. Hazafelé veszek valami finomságot neki.

A többiek úgy néz ki nem lettek betegek. Szerencsénk van. Mici és Asi élénk és vidám.  Asi esténként minden nap mellém fekszik a kanapéra és hozzám bújik egy kis simogatásért. Tegnap még a képemet is nyalogatta. Aranyos volt.

Lefekvés előtt minden kutyát végigsimogatok és Micit betakargatom, mert úgy szeret a takaró alatt bújkálni.

Micike éjszakánként bebújik az ágyamba, mikor azt gondolja hogy már alszom. Aztán reggel mikor jön Lord hogy felébresszen, Mici ugatni és morogni kezd rá, hogy elüldözze mellőlem. Ilyenkor már csak az ő tulajdona vagyok. Nagyon édeske.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése