2015. április 21., kedd

Mázli

Este elég sokára értem haza. Megrohant a banda. Lord tolja a hatalmas puha buksit, hogy simogassam. Asi szerényen bújik ha Lord odébb állt. Honey meg csak messziről néz szemrehányóan. Ő többre tartja magát annál, hogy simogatásért sorban álljon. Csak akkor rohan meg, ha játszani megyünk.

Kimentünk egy zacskó virslivel. Honey-val gyorsan végig vettük az engedelmességi vizsga feladatait. A fekvést mutatásra csinálta, úgy tűnik nem teljesen biztos még a szó jelentésében. Máskor meg kapásból csinálta. Lehet hogy csak szaladt volna már játszani, azért nem fűlött a foga a gyakorláshoz.

Kiengedtem őket futni. Kint voltak egy darabig, majd mikor hívtam őket, nem jöttek. Behordtam a boltból a cuccot, metszettem a bokrokat, a csirkefogók meg kalandoztak. Nagyon várom már hogy be legyen kerítve a terület. Akkor egész nap rohangálhatnak a mezőn, versenyt futhatnak a szomszéd pulikkal és bemehetnek az erdőbe a forrásig. Addig meg elvárnám hogy hívásra bejöjjenek. András ment ki értük.

Mikor bejöttek Lordot nem simogattam meg, rászóltam mindegyikre hogy szégyellje magát. Aztán nem értettem Lord mért nem hajlandó vacsorázni. Vagy rám duzzogott, vagy magát büntette az engedetlenségért. A többiek megették a részét.

Később behívtam Lordot és Asit. Honeyt nem, mert iszonyú fekete a sártól. Lordot megsimogattam. Ezután boldogan befalta a hot-dogomat.

A szobában Lord megint elég tolakodóan igyekezett simogatásra bírni. Egyszer csak Asi fölém tornyosult és Lordra morgott. Megvédett a kis manóm. Aranyos, de nem moroghatnak egymásra.

Ma a szomszéd által talált Mázli nevű kiskutyával mentem dolgozni. Tüneményes kis csöppség. Egy lehetséges gazdinak vittem megmutatni. Végül is nem voltak alkalmasak az érdeklődők a kutyatartásra. Így a kis Mázli visszajött velem. A kocsim ugyan összekakilta, de még ezzel együtt is elbűvölő kiskutya. Visszavittem a szomszédba. Ha nem lenne kutyám, boldogan megtartanám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése