Éjjel hatalmas vihar volt. Nem engedtem ki a kutyákat. Nem is akartak kimenni, még Honey sem. Pedig ő éjszaka unatkozik bent, nyitogatja a szobaajtókat, aztán ha látja hogy mindenki alszik és senki nem hajlandó játszani vele, addig zaklat míg ki nem engedem. Neki látni kell hogy mi folyik odakint éjszaka, és meg kell ugatni hajnalban az újságost. De most nem kívánkozott ki reggel fél 7-ig. Akkor felébresztette a kis Törpicúrt a mászkálásával, aki aztán a fejemre ugorva keltegetett.
Virág, a kis csöppünk nagyon hamar beilleszkedett. Honey a kölykének tekinti, vigyáz rá. A többieknek először meg sem szabadott nézni.
Ma mikor készültünk elmenni, láttam hogy Lord gyömöszöli Törpicúrt. Rászóltam Lordra. Egy perc múlva Virág átmászott a kerítésen. El akart jönni velem. Akkor jöttem rá hogy Lord megakadályozta az előbb a csöppség szökését. Értelmesek ezek a kutyák.
Virág is egy ki Houdini, mint Stella volt. Vidáman átmászik bárhol. Szerencsére nem megy el sehova. Szeret itt lenni, és imádja a főztöm. Na meg a sok jutalomfalatot, amit úgy vesz el hogy az ujjaimat is majdnem lenyeli.
Este Virágot már az ágyamból kellett kipaterolni többször is. A végén beérte a kutyakanapéval, és azon aludt.
Virág a kis Törpicúrunk
Mióta náluk van, követ mindenhova.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése