Vendég érkezett hozzánk tegnap reggel, egy 5 éves tacskó fiúcska, Aladár. Kedves, barátságos, gyönyörű kutyus. Addig marad, míg gazdát nem találnak neki. Jól jár vele az, aki örökbe fogadja.
Honey-val nem találtak egymásra. Honey hívogatta játszani, de Ali csak morgott, vicsorgott rá. Ő egy nyugodt komoly lustácska kutyus, semmi kedve egy óriási kölyökkel futkározni. Honey csalódott, és egy idő után viszonozta Ali odakapásait. Semmi kárt nem tett benne szerencsére, de Honeynek van néhány apró fognyom az orrán. Semmi komoly.
Ali már első nap este örült nekem mikor hazajöttem. Sétáltunk is, a dolgát útközben végezte, nem az udvaron. Okos kutya. Honey-val el-el igazítják egymást. Mindegyik megtanul kiállni magáért. Majd csak összeszoknak és játszani kezdenek. A helyedre parancsot gyakoroltuk, 2 kutyával egyszerre. Alinak bedobáltam a helyére a jutalomfalatokat, ő meg bement érte. Az emberektől nem fél, jól kijön egyelőre mindenkivel, Honeyt kivéve. De a teraszon elvannak, külön fotelban heverésznek. Honey közben fut egyet-egyet, Ali meg csak pihenget.
Reggel Honeynek kitettem az ételt, és hogy Alival ne legyen konfliktus, őt meg behívtam a konyhába enni. Mikor végzett, felszaladt az emeletre. Később utána mentem, mert nem tudott lejönni. Odakakilt, és nagyon meg volt rémülve. Megnyugtattam, mondtam hogy semmi baj, Ali jó kutya. Remélem ezzel nem a bent kakilást erősítettem meg, de egyelőre előbbre való hogy ne féljen tőlem. Úgy tűnik Ali teljesen szobakutya volt, és az hogy most az éjszakát a kerti teraszon töltötte, azt tekinti az otthonnak, és a házat kevésbe. De azért tudta hogy nem jót csinált, csak épp senki nem vitte el sétálni, hogy a dolgát elvégezze. Persze utána sétáltunk egyet, de a napi két séta hét közben nehézkes lesz, így az udvari toalettre kell Alit szoktatni.
Délután Honey-val elmentünk a kutyaoviba. Mint mindig, most is szégyen szemre Honey úgy sietett, hogy csak úgy vonszolt maga után. A sulitól olyan lelkes, hogy meg van vadulva. De az órán remekül viselkedett. Én is megtanultam, hogy elsődlegesen a kutyára figyeljek, és csak másodsorban az oktató magyarázatára. Így meg tudom akadályozni hogy Honey néha hatalmasakat rántson rajtam. Honey egyre szebben sétál láb mellett, fordul, ül, fekszik ahogy kell. Már nem csak otthon tudja kiválóan a dolgokat. Sokára értünk haza. Mikor indultunk, Ali nyüszített, ő is jönni akart. Sajnos Honey mellett nem tudok még egy kutyára figyelni, bár Ali nagyon könnyen kezelhető.
Mire hazaértünk, Ali kibújt a két kertrészt elválasztó kapun és a nyitott első kertben várt minket. Nem lógott meg szerencsére. Kis szabadulóművész. Igaz a kerítés és a kapuk kicsit nagyobb méretű kutyákra vannak méretezve.
Honey mikor hazaértünk fáradt és nyűgös volt. Ahogy meglátta Alit ugatta, kergette, rárontott és leteperte. Én cibáltam le róla. De egy karcolás sincs a kiskutyán szerencsére. Remélem a jövőben Ali kicsit respektálja majd Honeyt és nem morog rá.
Mivel Honey 2x eszik, Alinak is kétszer adok, nehogy hátrányos helyzetűnek érezze magát. Nem tudom mennyit kell adni egy ilyen kicsi kutyának, így több részletben kapott. Ma este, annak ellenére hogy reggel is evett rendesen, jócskán bevacsorázott. Először evett egy kis adag rizses húst amit pár másodperc alatt eltüntetett. Aztán adtam neki egy adag tápot, az is csak egy pillanatig tartott. Azt hittem nem kéri, hogy olyan gyorsan eljött a tányértól. Utána kapott pár falat csirkét, azt is befalta. Mivel mindent egy pillanat alatt eltüntetett, kapott egy nagyobb darab csirkehátat. Azzal aztán elvolt egy darabig. Szegénynek gondolom rendesen tele van a poci. Legalább felhagy az étel védelmezésével, ha néhányszor túlságosan telepakolja a hasát. Az elején Honey is megevett mindent amit kapott, aztán később már otthagyta a felesleget. Evés után sétáltunk egyet. Elvégezte a dolgát. Holnap reggel az udvaron fogunk sétálni pórázzal, hogy tudja: oda is lehet kakilni. Nem kell megvárni, míg valaki elviszi sétálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése