Kutyajátékok

Kiollózva innen-onnan

Hogy is kezdjünk hozzá? A kis kutyus előszeretettel követ minket, így például játszhatunk fogócskát. Elkezdünk szaladni cikk-cakkban, ide-oda a kutyus előtt, aki örömmel rohan utánunk, és igyekszik elkapni minket. Ha elkap minket, akkor legjobb, ha a kezünk ügyében van egy rongy, vagy „hurka”(zsákból készült eszköz) amit feláldozhatunk saját karunk, lábunk vagy nadrágunk helyett. Ebből a helyzetből egy újabb játék lehetőség adódik, mégpedig a húzódzkodás. Ugye mindenkinek rémlik az a kép, hogy a kiskutya a nadrágszárunkat tépi, húzza, lebirkózza. Ezt kihasználva mozgassunk meg a kutyus előtt egy rongyot, vagy egy madzagos labdát és máris vevő lesz a játékra. Elkapja a rongy végét és elkezdi húzni, mi pedig hol húzzuk, hol eresztjük. Akár bújócskázhatunk is a kutyussal. Ezt az alapvető parancsok ismerete nélkül is játszhatjuk. Várjuk meg azt a pillanatot, hogy a kutyus nem figyel ránk és bújjunk el tőle. Az a legjobb búvóhely, ahol a kutya nem lát minket, de mi szemmel tudjuk tartani őt. Ha a kutyus elkezd keresni minket, segíthetünk neki azzal, hogy hirtelen felbukkanunk, majd újra eltűnünk, vagy hangokat hallatunk.

Később játszhatunk a kutyussal keresős játékot is. Ennek lényege, hogy a lakásban elrejtjük a kutyus egyik kedvenc játékát vagy bármilyen más tárgyat és megkerestetjük vele. Ennek első lépése az legyen, hogy a kutyust leültetjük és megmutatjuk neki az elrejtendő tárgyat, majd egy nem túl távoli helyre (pl. ajtó mögé) elrejtjük, kezdetben úgy, hogy a kutyus is lássa hogy hová rejtettük. Majd kiadjuk a „Keresd!” parancsot, illetve a „Hol a labda?”kérdéssel vehetjük rá, hogy megtalálja az elrejtett tárgyat. Ha nem játékkal végezzük ezt, hanem egy nem visszahozható tárggyal, pl. kulcscsomóval, akkor rejtsünk az eldugott tárgy mellé egy jutalomfalatot is. A jutalomfalat azonnali jutalom lesz a kutya számára, ha rálelt az általunk keresett tárgyra. Természetesen ne fukarkodjunk a dicsérő szóval sem, ha megtalálta a tárgyat. Ha úgy látszik, hogy a kutyus felfogta, hogy mi mit is akarunk tőle, akkor változtassuk meg a búvóhelyet és innen már „élesben” is mehet a játék. A nyomkövető kutyusok ezt a nem kis szellemi kihívást jelentő játékot nagyon élvezik.

A labdázást a legtöbb kutya nagyon élvezi. Vannak olyan kutyusok, akik alig várják, hogy egy jót focizhassanak, kergessék, rohanjanak a labda után.  
Ezt a játékot is kölyök korban kell elkezdenünk játszani. Vannak olyan fajtájú kutyák, akikben alapvetően működik az apport ösztön. Vagyis minden, ami „él és mozog”. Illetve amit a gazdi eldob azt azonnal vissza is viszik. Ezt az ösztönös viselkedést használhatjuk ki akkor, amikor meg akarjuk tanítani azapportírozásra (tárgyak visszahozásra) a kutyánkat. 
A kölykök nagy vehemenciával robognak a guruló zsákmány után és valószínűleg meg is fogják azt. De mivel úgy gondolja, hogy most már övé a zsákmány ezért elvonul egy biztonságos helyre és ott elkezdi rágcsálni. Ilyenkor hagyjuk, hogy kiélvezhesse a pillanatot és ne akarjuk azonnal elvenni tőle, várjuk meg amíg magától elengedi. Néhány hasonló kísérlet után bevethetjük azt, hogy amikor a kiskutya megragadja a tárgyat, akkor mi elkezdjük hívni. Guggoljunk le hozzá, hogy még vonzóbbá tegyük magukat számára és szólítsuk a nevén a kutyust, majd a „Gyere!” és „Hozd!” parancsokat alkalmazzuk. Kezdetben csak kis távolságra dobjuk el a tárgyat és nagyon intenzíven (lelkes hangon) hívjuk a kutyust. Ha visszajön és visszahozza a tárgyat, akkor nagyon dicsérjük meg. Itt is várjuk meg amíg magától elengedi a tárgyat és ha ezt megtette akkor adjuk ki az „Ereszd!” parancsot. Persze motiválhatjuk a kutyust egy másik játék felajánlásával, vagy jutalomfalattal is arra, hogy elengedje a visszahozott tárgyat.

Mint láthatjuk ez a játék feltételezi, hogy a kutyus ismeri a behívást, meg tudja fogni és el tudja ereszteni a tárgyakat. Ha valamelyik nem működik a három közül, akkor azt külön kell gyakorolni és ha már megy, akkor lehet egészben tovább folytatni a játékot.

Ha felnőtt kutyust próbálunk apportírozásra megtanítani, akkor először tanítsuk meg neki a „Fogd!” parancsot. Térdeljünk le a kutyánk mellé és nyissuk ki a száját, miközben „Jó kutya!”-ként megdicsérjük. Tegyük a tárgyat a szájába (olyan legyen, amit nem tud lenyelni) és a kezünkkel tartsuk meg a kutya állát, miközben kiadjuk a „Fogd!” parancsot. És persze dicsérjük meg!
Később mozgassuk meg a tárgyat úgy, hogy a kutya érdeklődését felkeltsük vele és helyezzük a földre, de ne engedjük el. Az érdeklődő kutya lehajol a földre, ekkor mi adjuk ki a „Fogd!” parancsot. Ha kicsit megmozgatjuk a tárgyat, akkor biztosan még izgalmasabbá válik a kutya számára, és magától fogja felemelni a földről. Ahogy elkezdi emelni, engedjük el a tárgyat és adjuk ki a „Fogd!” parancsot. Ha sikerült dicsérjük meg.

Nos vannak kutyák, akik idáig maguk is eljutnak, de nem nagyon akarnak megválni a nehezen megszerzett zsákmánytól. (Tom Hanks és Hooch esete a párnával). Az „Ereszd!” parancs megtanításához sok türelemre van szükség. Ha a kutya nem akarja elengedni a tárgyat, akkor csináljunk úgy, mintha a tárgy megszerzése már nem is volna nekünk fontos, nézzük levegőnek a kutyust. Aki ilyenkor megunva a várakozást magától fogja elengedni a tárgyat. Amint elengedi azt, adjuk, ki az „Ereszd!” parancsot és dicsérjük meg. 
Alkalmazhatjuk azt a módszert is, hogy a tárgyat megfogjuk és kiadjuk az „Ereszd!” parancsot és egy jól látható jutalomfalatot ajánlunk fel cserében a másik kezünkben. Amint a kutya elereszti a tárgyat „kiadjuk az „Ereszd!” parancsot és megkapja a jutalmat.   

A kutyusokkal számtalan trükköt lehet megtanítani, és a közös munka után learatott dicsőség igazán nagy örömet okozhat a kutyusnak és a gazdinak egyaránt. Az első olyan trükk, amit bárki megtaníthat a kutyájának az a pacsi adás. 
A kutyusok ösztönösen használják lábukat arra, hogy megszerezzenek számukra másképp elérhetetlennek tűnő dolgokat. Ezt az ösztönös viselkedést vegyük alapul. 
Ültessük le a bal oldalunkra a kutyát, térdeljünk le mellé, bal kézzel fogjuk meg a nyakörvét és a jobb öklünkben rejtsünk el egy jutalomfalatot. A kutya, hogy hozzájusson a falathoz használni fogja a „kezét”, azaz a lábával kaparó mozdulatokat tesz. Ne engedjük, hogy lefeküdjön. Amint a tappancsát ráhelyezi a kezünkre egy kissé emeljük fel a földről a kezünket és adjuk ki a „Pacsit!” utasítást. Ismételjük meg többször a feladatot, úgy is, hogy már csak a levegőben van a kezünk a jutalomfalattal. Természetesen minden sikeres érintést jutalmazzunk meg!

A játékot sose toljuk a kutya szájába, sőt, mindig elfele mozgassuk. Az emberek hajlamosak gyakran magasra emelni a tárgyat, de a kutya számára izgalmasabb a földön, vagy az ő fejmagasságában mozgó „zsákmány”. Figyeljünk oda, hogy a kutyának legyen elég sikerélménye.  A játékot úgy fejezzük be, hogy a kutyát még érdekelje a tárgy és mi ellopjuk előle. Ne várjuk meg, míg megunja, ne hagyjuk nála sokáig, így csak érdektelenné válik. 

Amennyiben kutyánk a másik véglethez tartozik, azaz zsákmányos, apportos, imád labdázni, megszerezni, birtokolni, akkor a cél, hogy a játéknak mi is részesei legyünk. Nincs labdázás gazda nélkül. A játékhoz kötődő pozitív élményt kössük össze a gazdival való együttes játék élményével. Az ilyen kutyáknak ugyebár a labda eldobása egy megerősítés, azaz sose dobjuk el neki akkor, ha követelőzik, ugat, vagy egyéb nem kívánatos viselkedést produkál. Időnként érdemes egy-egy feladatot kérni a kutyától előtte. 

A helyes játékhoz elsőként az „ereszd” és a „hozd” vezényszavakat tanítsuk meg a kutyának. Ehhez használjunk egy másik labdát, vagy jutalomfalatot, amit a behozottért adunk cserébe. Amíg ez nincs meg, ne kergessük a kutyát labdával a szájában, ne mozogjunk felé, mindig hátrafelé menjünk és ne ugorjunk rá hirtelen, ha a közelünkbe jön, mert így egyre kevésbé lesz kedve odaadni nekünk zsákmányát. Ha ez már megy, akkor érdemes egyfajta kontrollt rakni a dologba, mert nem szeretnénk, ha  kutyánk egy labda miatt átrohanna az úttesten. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy a kutya nem veheti el mindig a labdát, csak ha engedélyt kap rá. Fokozatosan építsük fel, először a kezünkben tartva a labdát, aztán akár a földre téve.

Más kutyák közelében óvatosan labdázzunk, nehogy kedvencünk bevédje zsákmányát, vagy a másik akarja erőszakkal elvenni és verekedés legyen a dologból. 

Milyen játéktárgyat válasszunk?

Minden kutyának van kedvenc játéka. A mindent megrágó egyedeknek minél inkább szilárd játék kell, pl. tömör gumilabda. Az érzékenyebbeknek puhább, mondjuk plüss játék. Én javaslom a zsinóros, vagy hosszúkásabb játékot, mert azt egyszerre foghatjuk a kutyával és könnyebb mozgatni.

Mindig nézzük meg, hogy miből készül az adott játék, nehogy veszélyes legyen a kutya számára, ha lenyeli, vagy megrágja.

Játékok eszköz nélkül

Nagyon fontosnak tartom, hogy minden gazda tudjon a kutyájával játszani, minden segédeszköz nélkül. Aki ezt nem tudja kivitelezni, ott valami hiányzik a kutya-gazda kapcsolatból. Nem jó, ha a kutya úgy éli meg, hogy a gazdával csak munka van, és játszani csak más kutyákkal lehet. 

Sokszor a helyzet is úgy hozza, hogy nincs nálunk a kedvenc játék a kellő pillanatban, vagy van, ahol nem lehet használni. Ha tárgy nélkül játszunk, akkor mi magunk vagyunk a motiváció és a megerősítés a kutya számára, a mi mozgásunk, a mi figyelmünk, reakciónk. 

És hogy mindez hogyan működik? Nézzük meg a kutyákat, hogy ők hogy játszanak, milyen test és hangjeleket használnak és lessük el tőlük. Nem kell persze négykézlábra ereszkedni és ugatni, de azt hiszem minden valamire való gazda tudja, hogy a kutyáknál mi a játékra hívás jele: egy toppantás kíséretében kutya első fele a földhöz közelít, míg a fenék fent marad. Hasonló toppantást mi magunk is kivitelezhetünk. Aztán eldönthetjük, hogy menekülünk, vagy kergetünk. Persze ha kutyánkkal még sose játszottunk így, lehet, hogy kell egy kis idő, mire kialakul a közös nevező. Használjunk más mozgásokat is, pl. „cserkésszük be” a kutyát, vagy birkózzunk vele. 

Sok kutya hajlamos ilyenkor teljesen passzívan viselkedni és másra figyelni. Ez két dolognak lehet a jele, vagy nem érti, hogy mi történik és zavarában pótcselekvést választ, vagy nem hajlandó belemenni velünk a játékba. Ez utóbbi nem jó jel, egyfajta dominancia jelzés lehet, ne fogadjuk el, piszkáljuk kicsit a kutyát, húzzuk meg a fülét, felváltva kapjuk fel némelyik mellső lábát, míg el nem kezd velünk kommunikálni, játszani. Akár finoman fel is boríthatjuk, belemehetünk birkózásba is. Közben mindig figyeljük a kutya jeleit. Ha kutyánk érzékeny és megijedne egy mozdulattól, vagy hangtól, akkor hagyjuk abba a játékot és nyugtassuk meg a kutyát, legközelebb finomabban közelítsünk. 


Készségfejlesztő, gondolkodtató játékok

Ma már a boltokban is sokféle interaktív kutya játékot lehet kapni. Vannak könnyebbek, ahol csak ki kell nyalni, bökdösni a falatot a játékból és vannak bonyolultabbak, amiket csak a gazdival együtt lehet játszani és rá kell jönni a megoldására. Ez utóbbiba tartoznak a svéd Nina Ottosson fa és műanyag játékok, amiket én nagyon szeretek és ajánlom őket mindenkinek!

De természetesen némi kreativitással mi magunk is adhatunk okot a gondolkodásra kutyánknak. Például ha legközelebb pórázon sétálunk és kutyánk fennakad egy oszlopnál, vagy fánál, ne akarjuk helyette megoldani a dolgot. Álljunk meg ahol voltunk és hívjunk magunk felé. Előbb-utóbb rá fog jönni, hogy meg kell kerülni azt a tárgyat, ahova felakadt. Ha túlságosan frusztrálná a feladat, vagy megállna egyhelyben, kicsit segíthetünk neki egyik kezünkkel a helyes irányba mutatva, csalogatva. A sikeres megoldásokat mindig nagy játékkal, elégedettséggel, vagy jutalomfalattal díjazzuk. 

Az egyik legegyszerűbb játék, ha kutyánknak dobáljuk a falatot és ő megtanulja  a levegőben elkapni. Míg ez sikerül, lesz pár mókás pillanatunk. Egyes kutyáknak elég erre 10-15 falat, másoknak akár fél órán keresztül kell dobálni, mire összeáll a kép. Ezzel jól tudjuk fejleszteni a kutya koordinációját, az időzítését.

Ennek egy másik formája, ami a „keresd” szó és a mutogatás értelmezésének tanítása is egyben, ha magas fűbe dobálunk egy-egy falatot, aztán rámutatunk és bíztatjuk a kutyát a keresésre. Idővel a feladvány lehet egyre nehezebb, pl. eltakarjuk a kutya szem vagy akár a kutyát egy másik helyiségben hagyva a játékot, vagy kaját elrejtjük és ő keresse meg. A mutogatás azért fontos, hogy a kutya megtanuljon figyelni a kézjelünkre és ne a kezünkben keresse a megoldást, hanem a mutatott irányba mozduljon, hiszen ott mindig jutalom várja.

Aztán mi magunk is elbújhatunk így a lakásban vagy kertben, ami nagyon jó előkészítése annak, amikor a séta során is el-el tűnünk. Ezzel a kutya megtanulja, hogy a gazdára mindig figyelnie kell, különben ott maradhat valahol egyedül (ezt ingerszegény környezetben kell elkezdeni, eleinte némi segítséggel, azaz egy-egy hívással).

Az önálló problémamegoldó képességét is fejleszthetjük, állítsuk különböző kihívások elé. A séta során különböző alakú tárgyak alatt és rajta vigyük, vagy ugrassuk át a kutyát (pl. pad, szobor, tűzrakó, farönk, kishíd, stb.). Sok kutya fél egy-egy tárgyra felmenni, vagy alatta átkúszni. Ne erőltessük, de ne is nagyon segítsük. Ha viszont sikerül neki, nagy dicséret. Vagy a kedvenc játékát, tegyük egy doboz alá, ahonnan ki kell vegye, stb. Ezzel nő az önbizalma, szokja a szokatlan helyzeteket és önállóan is tud boldogulni, ha szükség van rá. 

A lényeg, hogy legyünk kreatívak és játsszunk sokat a kutyánkkal!!!

Ismerkedés a frisbee-vel

Először is fel kell keltenünk a kutya figyelmét a korong iránt. Mivel a kutyákban ott van a vadászösztön, ezért ez nagyon egyszerű. Kezdjük el a korongot a földön húzni a kutya előtt, de úgy, hogy a kutya azt érezze, hogy ez valami szuper dolog, ha ez megvan, akkor előbb-utóbb bele fog lendülni a játékba, és rá fog harapni a frsibee-re. Ha megvolt az első harapás, akkor következhet az, hogy gurítsuk hosszan a korongot földön, így a kutya utána fog tudni futni, és el tudja kapni azt teli pofával (ha a földre borul a korong a szélével lefelé, akkor menjünk oda, és segítsük felvenni a kutyának, vagy gurítsuk el megint). Ha ez megvan, akkor vegyük el tőle, itt kicsit ráncigálhatjuk is, hogy még jobban erősödjön a zsákmány ösztön. Ha ketten vagyunk, akkor dobálhatjuk is kicsit egymásnak a frisbee-t, így még inkább meg akarja majd szerezni a kutya. A huzakodást fogváltó kutyák esetén kerüljük, vagy csak nagyon finoman csináljuk, mert könnyen kieshet a foguk. Ezután még csináljunk pár gurítást a földön, majd ahogy máskor is, hagyjuk abba a csúcson a gyakorlást, hogy majd legközelebb is maximális érdeklődéssel vesse bele magát a kutya ebbe a játékba.