Ma hosszú idő után újra kiengedtem Honeyt póráz nélkül. Lordot meg először. Abban biztos voltam hogy Lord visszajön, de Honey-val szemben voltak kétségeim. Ezért a legfinomabb kutyaszalámival készültem, és mindegyik kutyára adtam pórázt is, hogy ha kell el tudjam kapni őket. Feltekertem a pórázokat a nyakörvre. Nem volt rá szükség. Boldogan szaladgáltak a nagy mezőn. Odamentek a szomszédokhoz is köszönni, a kerítés túloldaláról. Ahányszor hívtam őket, mindig visszajöttek. Ilyenkor nagy dicséretet és jutalomfalatot kaptak. Nagyon élvezték a szabadságot. Lord is úgy futott, mint egy kölyökkutya.
Aranyos volt a szomszéd kisfiú, hívogatta, nézegette a kutyákat és megkérdezte a nevüket. Szerencsére csak kerítésen keresztül.
Ma fél 9 körül megkapták a vacsorát, és este 11 felé tettem ki a szűrüket a teraszra. Virslit vittem, mindegyik kijött és elkapkodták a feléjük dobált falatokat. Aztán mielőtt bemehettem volna Lord befutott. Andrással együtt sem tudtuk kizavarni. Megkértem Andrást hogy vigyázzon, nehogy Honey is befusson, és elővettem a pórázt, amivel Honeyt szoktam kirángatni a házból, mikor nem akar kimenni. Lord néhányszor kicselezett mielőtt ráadhattam volna, aztán feladta és kiszaladt. Ő is tud rosszalkodni! Neki persze nyugodtan megengedhettem volna hogy bent maradjon, mert nem rongál, de ha kiküldöm, muszáj megkövetelni hogy ki is menjen, különben vérszemet kap. Egyébként is jobb neki kint, mert vastag a bundája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése