Cane corso, a kimért mediterrán macho

Ezt a cikket a Kutya.hu oldalról ollóztam ki, Asi jobb megismerése érdekében.
Asi tényleg ilyen, ráadásul nagyon jól nevelt kutya. Mi már értett, nyugodt
kutyaként kaptuk, nem kellett a nevelésével bajlódnunk. A többi kutyával
még szelídebb, mint a leírásban szerepel. A családdal viszont ugyan olyan
kedves, hízelgő, ragaszkodó. A mozgásigénye azonban kisebb az átlagnál,
szívesen heverészne egész nap mellettem. Azért ha kiküldöm boldogan játszik
a többiekkel. Negatívumként maximum annyit tudnék megemlíteni hogy a
tanuláshoz már nincs kedve. Leül, láb mellett jön, pórázon vezethető, de új
"trükkökre" már nem tanítható.

Asi mackóm






Balaskó Norbert  |  2013. szeptember 14.

Bár a címben némi ellentmondás feszül, hiszen ritkán illethető ennyire ellentétes jelzővel egy kutyafajta, de ez a cane corso esetében mégis hűen tükrözi a valóságot.

Úgy is fogalmazhatnék, hogy az ellentétek kutyája ő: nagytestű, ám mozgékony; 
nyugodt, ám robbanékony; brutális ellenfél, ám végtelenül gyengéd barát, büszke 
harcos, ám bújós kiscica. Jellembeli sokszínűségére még szőrzete is hajaz, mely a 
lakkfeketétől, a szürkén át és tigriscsíkoson keresztül a homokszínig terjed.

A fajtával először sok-sok éve, egy nemzetközi CACIB kiállításon barangolva találkoztam.
Akkor még jószerivel ismeretlen volt hazánkban és első pillantásra nem is igazán tudtam
hová rakni a gazdája mellett higgadtan poroszkáló állatot. Számomra mindig is imponáltak
a nagytestű, őrző-védő kutyák, ezért azonnal megragadott méltóságteljes viselkedése és
nehézatléta fizikuma. Alig vártam, hogy végre megtudhassak valamit - az akkor még -
rejtélyes fajtáról. Persze ez ma már a múlt, hiszen a kilencvenes évek derekától -
szerencsére - hazánkba is "be-Corso-zott" és megvetette lábát a klasszikusnak ismert,
nagytestű védőkutyák mezőnyében.

A Cane Corso molosszerek csoportjába tartozik, az ezzel járó, ókori római hadjáratok és
arénák, majd késő középkori vaddisznóvadászatok vérgőzös múltjával a háta mögött.
Ennek ellenére meglehetősen fiatal fajtának mondható, hiszen patinás történelme dacára,
az FCI csak 1996-ban vette föl a hivatalosan elismert fajták listájára.

A harcos múlt és a nagyvadak vadászata nemcsak megfelelő fizikumot, hanem stabil
idegrendszert és rettenthetetlen bátorságot követel. Eme tulajdonságait oly maradandóan
őrzi, hogy Olaszország bizonyos területein a mai napig használják vaddisznóvadászatra, ahol
nem a vad összezavarása, csaholása, hanem annak elfogása a feladata. Ebben a küzdelemben
a Corso egyetlen esélye - akárcsak a régmúlt csatákban -, ha szemtől-szemben, hatalmas testi
erejét és állkapcsának romboló szorítását használja, ellenkező esetben a makrancos "sertés-ős"
egy-kettőre agyar élre hányja, mely Virág elvtárs szavait idézve: " ...nem éppen egy
népünnepély..." Mindezekből következik, hogy a Cane Corso nem kispályás kutyafajta. Az 58-68
centis marmagassághoz párosuló 38-50 kilós testtömege robosztus kiállása, átható tekintete a
legtöbb emberre mély benyomást gyakorol, akik ritkán mennek el úgy mellette, hogy "ez is
csak egy kutya...".

Persze óriási hiba volna az eddigiek alapján ügyeletes "halálosztót" vagy "sátán kutyáját" látni
vagy láttatni benne, mert páncélinge alatt, mélyen érző szív dobog és ez a Cane Corso igazi
lényege.

Megjelenése, jelleme és temperamentuma egészen sajátos keveréket alkot, mely rendkívül
imponáló egységgé kristályosodott. A molosszerek hátrányaként felróható, elnehezedett, nagy
test, lomhaság, a Corso számára ismeretlen fogalmak. Leginkább a nagymacskákhoz
hasonlítható, amint plasztikusan kötegelt izomzata, méretéhez képest meglepő lendülettel és
agilitással, ám mégis puha ruganyossággal mozgatja testét.

"A szem a lélek tükre." Nincs ez másképp Cane Corso esetében sem. Méltóságteljes pillantása
szinte az ember veséjéig hatol. Tekintete nem gyilkos indulattól vezérelt, parázsló méregetés,
hanem, magabiztos, higgadt önbizalomtól sugárzó, nem hagyva kétséget affelől, hogy ez a
kutya tisztában van erejével, tudja mire képes, de nem feltétlenül akarja azt minden áron és
mindenkivel szemben bizonygatni, hiszen erre nincs semmi szüksége.

Nem meglepő tehát, hogy a lépten-nyomon való kötekedés, vagy a gyengék terrorizálása
idegen tőle. Ezt én is tanúsíthatom. Egyszer séta közben, két megtermett, növendék Corsoba
botlottunk a futtatón, akkor 4 hónapos kutyámmal. A behemótok, dübörögve közeledtek felénk
és én - bár tisztában voltam a normális kutyák várható viselkedésével - némi szorongással
vártam a közvetlen találkozást. Nem kellett csalódnom. Miután barátságosan körbeszaglászták
a rettegő csöppséget, önfeledten kergetőztek tovább, de mindvégig ügyeltek arra, hogy
véletlenül se lépjenek a csetlő-botló kölyökre.

Persze más, nagytestű, nagyerejű kutyához hasonlóan, falkában alapvetően dominanciára
törekvő fajta és mint ilyen tiszteletet vár el fajtársaitól. Ha ezt megkapja, problémamentesen
viselkedik a többiekkel, kérdéses esetekben azonban nem tér ki a "válaszadás alól".

Vérbeli őrző-védőként kifejezetten egygazdás fajta, de
családjáért és különösen annak gyermekeiért szinte
bolondulásig rajong. Számára a gyermek szent és
sérthetetlen. Falkájával szembeni lojalitása határtalan.
Még azt is boldogan viseli, ha például a vele egy
háztartásban élő, siheder szetter, pofalebenyébe
csimpaszkodva cibálja. Félmázsás testének minden
porcikájával igyekszik szerettei közelébe férkőzni.
Gladiátori külsejét meghazudtolva, már-már zavarba
ejtően ragaszkodó. Buzgalmában képes bűnbánó pofával
a fotelben ülő gazda ölébe is felkéreckedni, mint valami
tenyérnyi társasági kutya.

Személy és vagyonvédelmi kérdésekben nem érdemes
vitába szállni egy Corsoval, mert ebben abszolút nem ismer kompromisszumot. Gazdáját, annak
családtagjait és területét kérlelhetetlenül őrzi és védelmezi, saját falkája minden pillanatban
élvezheti vigyázó tekintetét.

Idegenekkel szemben tanúsított elutasító viselkedése saját területén kívül határozottan
mérséklődik, sőt kifejezetten nyílt bizalommal és barátságosan közelít az emberekhez. Ez
azonban ne tévesszen meg senkit. A Cane Corso igen fejlett, veleszületett védőösztönnel
rendelkezik, és határozott érzékkel ismeri fel a valóságos vészhelyzetet, tesz különbséget
barátságos, vagy netalántán rosszban sántikáló személy között. Ekkor ember legyen a talpán,
aki lehengerlő erejű támadásának útjába áll.

Intelligenciája, kiképzésre való fogékonysága révén, megfelelő irányítással, könnyen és gyorsan
sajátít el különböző feladatokat, ezért megbízható társ, rettenthetetlen testőr és gyengéd családi
kutya egyaránt válhat belőle. Mindezen tulajdonságok a Cane Corsot a munkakutyák elitjébe
predesztinálják.

Mielőtt azonban bárki - akit rabul ejtett ez a mediterrán szívtipró - hanyatt homlok rohanna egy
tenyésztőhöz, nem árt, ha tartásával kapcsolatban néhány dolgot alaposan átgondol.

Bár a Cane Corso nem tartozik a gyakori fajták közé és mint ilyen genetikailag sem olyan
mértékben terhelt, nagytestű kutyafajta révén fokozottan fenyegeti a diszplázia veszélye. Ezt
megelőzendő célszerű alaposan körüljárni a tenyészeteket és azokból az almokból választani,
melyek szülei (az sem árt, ha nagyszülei) igazoltan mentesek, e súlyos csípőizületi probléma alól.

Szintén fizikumából adódóan különösen nagy gondot kell fordítani a kölyök és növendék állatok
igényes, minden tekintetben kielégítő táplálására, mert az ekkor elkövetett hibák maradandóan
végigkísérik kutyánk további életét.

Mivel nagyon szorosan kötődik gazdájához és szüksége van a mindennapos törődésre, szeretetre, "ridegtartásra" alkalmatlan, ezért elhagyott tanyák, gyártelepek őrzésére nem való. Ez a helyzet
lelkileg megnyomorítja.

Jellemének egészséges kifejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges a korán elkezdett
szocializáció és körültekintő, következetes nevelés. Egy Cane Corso komoly erkölcsi felelősséggel
ruházza föl gazdáját, hiszen egy hozzá nem értő gazda hibájából fakadóan antiszociális, kötekedő,
kezelhetetlen, indokolatlanul agresszív, vagy felelőtlenül vadított kutya nemcsak hamis képet
alakít ki erről a nagyszerű fajtáról, de tartása is komoly veszélyt hordozhat magában. Ezért
lehetőleg az válassza társául, aki mind fizikailag, mind mentálisan képes egy nagytestű, őrző-
védő eb határozott kézbentartására, azaz egyértelművé tudja tenni kutyája számára az
erőviszonyokat. Ha a Corso mindezzel tisztában van, valamint megkapja azt a sok-sok szeretet,
amit igényel, gyakorlatilag bármire kiképezhető, gazdája és annak családja mellett tűzön-vizen át
kitart. Körültekintéssel és szakszerűen felnevelve, életünk harmónikus részévé válik és magasabb
szintű kiképzés nélkül is engedelmes kutya, de van egy dolog, amire a kezdetektől fogva érdemes
hangsúlyt fektetni. Mivel adottságai miatt kiváló fogáskészségű állat (erre szinte tanítani sem
nagyon kell), feltétlenül szükséges, hogy ezt a képességét hatékony "eresztésbiztonsággal" tereljük
mederbe.

Nyilván büszkeséggel tölti el az embert, ha kutyája a délelőtti kutyasuliban, magabiztos fogással
robban a karba, de annál kellemetlenebb, ha az említett eszközt (rosszabb esetben kiképzővel
együtt), csak a lefekvés előtti ásítás pillanatában nyerjük vissza tőle.