Ma dél körül elsétáltunk Honey-val a herendi kutyasuliba. Az oktató azt mondta későn jöttünk, legközelebb menjünk 10 órára. Azért egy darabig néztem a vizsgára készülő kutyák gyakorlását. Honey meg boldogan köszöntötte az ismerősöket.
A láb mellett nagyon gazdira figyelve járást mi is gyakoroljuk itthon, mindegyik kutyának remekül megy. A kezemben lévő jutalomfalatot követik rendületlenül, ahogy a suliban is. A marad parancsot is gyakoroljuk itthon, de az még nem mindig sikerül. Nem volt olyan gyakorlat, amit mi is ne gyakorolnánk itthon. Kivéve a behívást, mert ahhoz két ember kell.
Bár egyik este mondtam Andrásnak, mikor a szobámban a kutyákkal játszott: Fogadjunk hogy egy szóval el tudom vinni tőled az összes kutyát! Nem hitte el. Felálltam, kimentem és szóltam hogy "gyere". Az összes kutya hanyatt-homlok rohant utánam, hiába akarta András megfogni őket. Azért a végén elárultam Andrásnak a titkot: Vacsoraidő van! Ilyenkor szoktunk jutalomfalattal tanulni, utána meg vacsizni. Ezt a kutyák úgy várják, hogy ha nem indulok időben, Honey jelzi is hogy itt az idő.
Suliból hazafelé bementünk egy városszéli fás ösvényre Honey-val. Elengedtem, had szaladjon. Néha magamhoz hívtam és jutalomfalatokat adtam neki. Néha meg elszórtam egy pár virslit keresd paranccsal. Nagyon ügyes volt. Idegen helyen nem akar szem elől veszíteni. Amikor elindultam hazafelé, még az ösvény vége előtt láttam ahogy Honey rohan mint a szél utánam. Ez jó kis tanulás volt oktató nélkül is. A tanítás egyébként is elsősorban a gazdinak szól, én meg figyeltem a többiek gyakorlását.
A Kuvasz és Mi írta:
Lassan itt a tél...)
A hóban hempergő Kuvasz egyébként is gyönyörű bundája csodaszéppé válik.
Ezt már várom, mert jelenleg elég sárosak a kutyák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése