Ha enni megyünk Honeynak jól artikuláltan, lassan mondom, hogy enni. Erre felugrik, és iszkol a konyha felé, ilyenkor nem kell hívogatni, mint más esetben. Kiteszem a tányérjába az ételt, és beteszem a mikróba. Aztán elkezdi bökdösni a lábam az orrával. Figyelmeztet, hogy most simogatás jön, amíg melegszik az étel. :D Simogatom míg jelez a mikró.
Ma a kanapéról többször átment az ágyra, én meg többször is figyelmeztettem, levettem, rászóltam. Próbálgatja a határokat. A kanapé ugyan olyan kényelmes, sőt legjobban a padlón érzi magát, mégis újra és újra megpróbálja, hogy következetes vagyok-e? Az vagyok. Ha egyszer megengedem, többet le nem zavarom onnan. :D
Elmentünk az állatorvoshoz. Megmutattuk a kopasz nyakát. Azt mondta nagy a baj, nehezen kikezelhető bőrbetegsége van. A hasán a legcsúnyább az orvos szerint. De ez már akkor olyan volt, mikor haza hoztuk Őrbottyánból. Most 3 hetente kell mennünk és cseppeket kapunk a bőrére. Remélem sikerül kikezelni.
Az utolsó oltást is megkaptuk. Az orvosig gyalog mentünk, kb. fél órás séta oda-vissza. Persze közel sem sikerült a sétáltatás szabályait betartani. Vagy kerülgette Andrást és fel akarta magát vetetni, vagy engem húzott teljes erőből. Ő sétáltatott engem.
Esett a hó, Honey először látott ilyent. Megcsodálta, de nem különösebben foglalkozott vele. Most egyre többet van bent megint. Így van kedve. :D
Szinte szemlátomást nő. Napról napra nagyobb. Jó nézni, hogy milyen gyorsan fejlődik. Szép kutya még mindig, pedig már nem annyira babás. Annyit eszik, amennyit csak akar, finomságokkal tömöm, de egy deka plusz sincs rajta. Nem könnyű ezt a gyors növekedési tempót követni evésben. :D Azért persze jó étvággyal eszik, 4x naponta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése