2014. január 20., hétfő

Már nem lohol a nyomomban folyton

Ma Honey nem jött velem Veszprémbe. Kinyitottam a kocsit, hívtam, nem jött. Megpróbáltam elkapni, elszaladt. Elmentem nélküle. Vidáman nézett utánam.
Anyu hiányolta. Délután bejött Laci az irodába. Anyu mondta, hogy reméli nem lopják el a kutyát, míg nem vagyunk otthon. Erre Laci azt mondta, hogy köt rá egy ezrest, hátha úgy ellopják. Mert harapós, és szívesen megszabadulna tőle. Valóban nem valami jó természetű állatka.

András ért haza elsőként, azt mondta Honey nyüszített utánunk. András behozta, Honey boldogan nyalogatta a kezét, de mikor a haverja is meg akarta simogatni, rámorgott. Azért a haver szerint is gyönyörű a kutya.

Délutáni játékban elég szeles és vidám volt. A csizmám szerette volna rágni. Nem engedtem. A labdát néhányszor visszahozta, a buszt kergette, visszahozta. De a kedvence a törölköző. Az viszont csak akkor került elő, mikor kiborította a vizet. Akkor lelkesen ugrott rá, hogy "hurrá"! De mikor húzni kezdte, rádobtam, és mondtam hogy kukucs! Harapdálását fülhúzással viszonoztam. Értette a dolgot, bár kezd rájönni, hogy az én fülhúzásom nem azonos az anyjáéval, nem okozok fájdalmat.
Egyre többet van kint, saját jószántából. Tegnap este úgy kellett becsalni. Ma nem jött be, hiába hívtam. Kint alszik, ma először. :D




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése