2014. július 29., kedd

Kizárva

A kutyák napok óta nem jöhetnek be, nehogy szőrös legyen a nedves fuga az új járólapon. Nem örülnek. Honey előtt nincs csukott ajtó, csak ami kulcsra van zárva. András mikor kimegy a teraszra bagózni, néha elfelejti bezárni az ajtót. Honey pedig időnként ellenőrzi, hogy nyílik-e. Ha igen, az egész banda betódul, felrohan a szobámba, és elterül a szőnyegen. Ilyenkor persze kizavarjuk őket, pedig ha bejöttek már mindegy lenne. De ugye a fegyelem is fontos.

Megjött a 7 éves Viki unokám Angliából, a szüleivel. Nagyon félt a kutyáktól, mert otthon két neveletlen rottweiler lakik a szomszédjukban. Nálunk azonban Vaszilt azonnal be akarta hozatni. Megengedtem, de Vaszil nem egy játékos kutyus. Lehet simogatni, vakargatni, de nem megy a labda után és nem játszik a macival sem. Így Viki hamar ráunt, és este kijött velem játszani a kutyákkal. Ő is dobálta a falatokat, de neki szinte semmit sem csináltak meg a kutyák, hiába volt nála az étel. Azért a keresd szóra megkeresték a falatot, igaz sosem az a kutya akinek a nevét mondta, csak az amelyiknek sikerült megszerezni.

Azért örömmel nézte ahogy a kutyák ügyesen gyakorolnak, de mikor vacsi előtt várakozva Honey elugatta magát, Viki sírva fakadt. Ennyi volt a kutyázás, nem engedtem többet be a kutyákat. De így még mindig jobb volt, mintha az aggódó szülők is ott sírtak volna, hogy jaj megeszi a kutya a gyereket. Szerintem a nagyok sem veszedelmesebbek, mint Vaszil. Remélem enyhült kicsit Viki félelme a kutyáktól.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése