2014. július 15., kedd

Nem mentünk sétálni, most engem piszkálnak

Ma esett, így itthon kiosztottam egy kis táska jutalomfalatot. Persze nem ingyen, mindenki megdolgozott érte. Virslit kaptak, Vaszil meg füstölt kolbászt. Abban remélem nincs csirke.

Megvacsoráztak, bejöttünk.

A nyakamban ugrálnak, főleg Liza és Honey. Hiányzik nekik a séta.

Vaszil jól nevelt, szerény, Lordnak meg nem nagy a mozgásigénye. Így ők békén hagynak.

Lord szépen gyógyul.

Honey és a két kicsi egész nap játszanak nagy egyetértésben. Jó a kapcsolat közöttük. Már nem Honey kezdi a játékra hívást legtöbbször, hanem Vaszil.

Mikor Lordnak gazdit kerestek, minden állatvédő szervezet az elaltatását javasolta. Két okból: öreg és nagy testű. Így veszélyes lehet. Igazuk van, csak az ilyen buggyantak mint én  fogadnak be ekkora öreg kutyát. De azt gondolom ez sem veszélyesebb mint a motorozás vagy a síelés.

Én nem vagyok szakértő, de a tacskók ugyan úgy elropogtatták az utolsó morzsáig a sertésbokákat, mint a nagyok. Így egy tacskó is szilánkosra haraphatja az ember végtagjait.

Nem bántam meg egy percig sem Lord befogadását. Inkább bepisil ijedtében, mint hogy belénk marjon. A nagytestű kutyák sokszor sokkal jobb természetűek mint a kicsik. Remélem Lord még sokáig tolja oda a lábunkhoz a nagy puha buksiját simogatásért.



Végre kinyúltak! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése