Ma délután kimentem a telekre. A kutyákat nem akartam kiengedni. De persze kettő kisurrant mellettem. Lord és Liza. Lord legalább visszajött, Lizát nekem kellett elkapnom. Honey komolyodik, hogy nem ő volt a szökevény.
Elvittem őket sétálni. Hát nem volt könnyű. Ilyent többet nem csinálok. A két kicsi is úgy húz mint egy ló. De ha kettőt elviszek, a másik kettő ott nyüszít a kerítésnél, sajnálom őket. Mivel nincs segítségem, így csak 2 turnusban mehetünk. Ráadásul ha Liza ugatja a kutyákat a kerítésnél, Lord és Vaszil is ugat.
Lecsókolbász volt a jutalomfalat a tanulásnál, így nem kellett Vaszilnak mást adni. Honey és Liza bármit rögtön megcsinál, Honey már rég tudja az alapokat, Liza meg nagyon akarja tudni.
Vaszilnál le kellett fogni Lizát meg Lordot, hogy ne csinálják meg helyette amit kérek, hanem hagyják míg Vaszil magától rájön mit várok. A két kibic minden áron el akarta venni Vaszil elől a jutalomfalatokat a fotelról, amit a felmászáshoz készítettem oda neki. Végül Vaszilnak is sikerült felmászni a fotelra. Nem mintha nem mászna fel könnyen, csak benne volt az hogy nem mehet fel bútorra. Már tudja hogy a lakásban felmehet a kutyakanapéra, és a teraszon a két fotelba. Tudja az ül, figyel, fel, keres, gyakorolja a helyedre, kéznyomós és köszön parancsokat.
Lord csak a figyelj, fel, keresd parancsokat tudja.
Liza tudja az ül, figyel, fel, keres, gyakorolja a helyedre, kéznyomós és köszön parancsokat.
Honey-val gyakoroljuk a lábhoz, fekszik, fel, stb. és gyakorolja a kéznyomós feladatot.
Megint vettem csontot, és a félreértések elkerülése érdekében a vacsoránál adtam oda, mindenkinek a saját tányérjába. Csuda boldogok voltak. Elkülönítettem őket, nehogy a végén összevesszenek rajta. Lord és Honey a kertben, Vaszil és Liza a teraszon ette.
Liza a szobában mindig rögtön elfoglalja a fotelomat, kitúr, nyakamban ugrál. Ma átküldtem a kanapéra, rászóltam hogy marad! Csodák csodája legalább 5 percig ott ült mozdulatlanul. Lehet hogy képezték már.
Elvittem őket sétálni. Hát nem volt könnyű. Ilyent többet nem csinálok. A két kicsi is úgy húz mint egy ló. De ha kettőt elviszek, a másik kettő ott nyüszít a kerítésnél, sajnálom őket. Mivel nincs segítségem, így csak 2 turnusban mehetünk. Ráadásul ha Liza ugatja a kutyákat a kerítésnél, Lord és Vaszil is ugat.
Lecsókolbász volt a jutalomfalat a tanulásnál, így nem kellett Vaszilnak mást adni. Honey és Liza bármit rögtön megcsinál, Honey már rég tudja az alapokat, Liza meg nagyon akarja tudni.
Vaszilnál le kellett fogni Lizát meg Lordot, hogy ne csinálják meg helyette amit kérek, hanem hagyják míg Vaszil magától rájön mit várok. A két kibic minden áron el akarta venni Vaszil elől a jutalomfalatokat a fotelról, amit a felmászáshoz készítettem oda neki. Végül Vaszilnak is sikerült felmászni a fotelra. Nem mintha nem mászna fel könnyen, csak benne volt az hogy nem mehet fel bútorra. Már tudja hogy a lakásban felmehet a kutyakanapéra, és a teraszon a két fotelba. Tudja az ül, figyel, fel, keres, gyakorolja a helyedre, kéznyomós és köszön parancsokat.
Lord csak a figyelj, fel, keresd parancsokat tudja.
Liza tudja az ül, figyel, fel, keres, gyakorolja a helyedre, kéznyomós és köszön parancsokat.
Honey-val gyakoroljuk a lábhoz, fekszik, fel, stb. és gyakorolja a kéznyomós feladatot.
Megint vettem csontot, és a félreértések elkerülése érdekében a vacsoránál adtam oda, mindenkinek a saját tányérjába. Csuda boldogok voltak. Elkülönítettem őket, nehogy a végén összevesszenek rajta. Lord és Honey a kertben, Vaszil és Liza a teraszon ette.
Liza a szobában mindig rögtön elfoglalja a fotelomat, kitúr, nyakamban ugrál. Ma átküldtem a kanapéra, rászóltam hogy marad! Csodák csodája legalább 5 percig ott ült mozdulatlanul. Lehet hogy képezték már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése