Laci, a férjem szerény, ritkán kér valamit. Ezért ha valamit kér, megkapja. Most Asit akarta. Azt mondta elvihetik akik ma jöttek volna érte, de csak ha hétvégékre visszahozzák. Na ezt biztos nem vállalták volna be.
András viszont kicsit felnőttebb lett. Mikor kérdeztem tőle, hogy meg szeretné-e tartani Asit, azt mondta hogy nagyon, de nem férne bele az idejébe úgy, hogy Honey se lássa kárát. Érettebb lett. De azt is mondta, hogy nagyon fáj neki, hogy kutyákat hozok a házhoz, aztán sorban meg kell válnia tőlük. Ne csináljam! Sajnálom szegény Andrást, de egy poros kennelben lévő kutyát az emberek sokkal kevésbé szívesen fogadnak örökbe, mint egy kanapén fekvő, patyolat tiszta kutyát, akiről szeretettel írnak. Így tudok minden kutyát viszonylag gyorsan gazdihoz juttatni. Ha ezt abba hagyom, néhány kutya maradhat a kennelben továbbra is.
Délután elmentünk sétálni a 4 kutyával. Lord mikor meglátta hogy hozom a pórázos táskát, tutulni kezdett örömében.Így adta a többiek tudtára, hogy "Hurrá! Elmegyünk!" A két kuvasz velem jött, Micike és Asi Lacival. Asi nagyon húzott. Megmutattam Lacinak hogy tanították a suliban a húzás megszüntetését. Próbálgatta is rendesen. Emlékszem én is mennyit hallgattam a suliban, hogy "Megint feszül a póráz!".
Honey tüzelése véget ért, újra mehetünk suliba. Jövő hét szombaton már ott leszünk. Honey sokat komolyodott, okosodott. Már a sétákon is alig van vele probléma.
Csibész Mici ma felment az asztalra, ledobott egy pogácsát, utána ment és megrágcsálta. Meg nem ette, mert tele volt a pici poci, de ezen túl az étkezőasztalon nem hagyhatok ételt. Egyébként tüneményes kis csöppség. Ma éjjel már elaludt a kanapén, nem bújt mellém. Kicsit jobban biztonságban érzi magát. Most is itt szunyókál a földön a lábamnál. Megvan a többiekkel, bár ma Asi hátulról megfogta. Visított Mici mint egy kismalac, jól rá is játszott a dologra, mert Asi nem harapta meg. Persze azért Asit jól leszidtuk.
Lord változatlanul igényli a simogatást, de nem annyit mint régebben, és már kint alszik az udvaron. Biztos az is belejátszik, hogy hűvösebb az idő, és ezt a kuvaszok nagyon szeretik. De a biztonságérzete is nagyobb, mint régen. Megszokott nálunk, boldog és elégedett. Az étvágya nem nagy, de nem sovány egy cseppet sem.
András viszont kicsit felnőttebb lett. Mikor kérdeztem tőle, hogy meg szeretné-e tartani Asit, azt mondta hogy nagyon, de nem férne bele az idejébe úgy, hogy Honey se lássa kárát. Érettebb lett. De azt is mondta, hogy nagyon fáj neki, hogy kutyákat hozok a házhoz, aztán sorban meg kell válnia tőlük. Ne csináljam! Sajnálom szegény Andrást, de egy poros kennelben lévő kutyát az emberek sokkal kevésbé szívesen fogadnak örökbe, mint egy kanapén fekvő, patyolat tiszta kutyát, akiről szeretettel írnak. Így tudok minden kutyát viszonylag gyorsan gazdihoz juttatni. Ha ezt abba hagyom, néhány kutya maradhat a kennelben továbbra is.
Délután elmentünk sétálni a 4 kutyával. Lord mikor meglátta hogy hozom a pórázos táskát, tutulni kezdett örömében.Így adta a többiek tudtára, hogy "Hurrá! Elmegyünk!" A két kuvasz velem jött, Micike és Asi Lacival. Asi nagyon húzott. Megmutattam Lacinak hogy tanították a suliban a húzás megszüntetését. Próbálgatta is rendesen. Emlékszem én is mennyit hallgattam a suliban, hogy "Megint feszül a póráz!".
Honey tüzelése véget ért, újra mehetünk suliba. Jövő hét szombaton már ott leszünk. Honey sokat komolyodott, okosodott. Már a sétákon is alig van vele probléma.
Csibész Mici ma felment az asztalra, ledobott egy pogácsát, utána ment és megrágcsálta. Meg nem ette, mert tele volt a pici poci, de ezen túl az étkezőasztalon nem hagyhatok ételt. Egyébként tüneményes kis csöppség. Ma éjjel már elaludt a kanapén, nem bújt mellém. Kicsit jobban biztonságban érzi magát. Most is itt szunyókál a földön a lábamnál. Megvan a többiekkel, bár ma Asi hátulról megfogta. Visított Mici mint egy kismalac, jól rá is játszott a dologra, mert Asi nem harapta meg. Persze azért Asit jól leszidtuk.
Lord változatlanul igényli a simogatást, de nem annyit mint régebben, és már kint alszik az udvaron. Biztos az is belejátszik, hogy hűvösebb az idő, és ezt a kuvaszok nagyon szeretik. De a biztonságérzete is nagyobb, mint régen. Megszokott nálunk, boldog és elégedett. Az étvágya nem nagy, de nem sovány egy cseppet sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése